Körmünkre égő kérdés, melyre sokféle válasz született eleddig, s közülük most talán a legigazabbat adom közre, ami már az interneten névtelenül többször megjelent. Első olvasatra talán viccesnek tűnik, ámde ha belegondolunk, véresen komoly.
Íme:
»A nők férjet mennek keresni, és miután nem találnak megfelelőt sehol, unalmukban-bánatukban betérnek egy nagy emeletes áruházba. Meglepetésükre azt olvassák, hogy itt eladó házasulni vágyó férfiak kaphatóak különleges akció keretében. Ennek lényege, hogy minden szinten rengeteg férfit lehet választani, de válogatni a szintek között nem lehet. Tehát aki egy szintről feljebb megy, az már nem mehet vissza később egy alacsonyabbra.
A nők ennek nagyon megörülnek, és szinte azonnal fitymálni kezdik a férfiválasztékot.
Az első szinten olyan férfiak találhatók, akiknek van munkájuk, de ezen túlmenően semmi különös nincs bennük. Gyorsan tovább is mennek.
A második emeleten olyan férfiak találhatók, akiknek nemcsak munkájuk van, hanem szeretik a gyermekeket is. Ez szép, gondolják, de ez mégsem elég. Mennek is tovább.
A harmadik szinten már nemcsak dolgos, gyermekszeretők a férfiak, hanem sármosak is, sőt egy-kettő kifejezetten jóképű is. Némelyikük egészen beizgul, de nagy lelkesedésükben gyorsan mennek is a következő szintre.
A negyedik emeleten bár már jóval kevesebb férfi kapható, de ott már igazi tökéletes férjjelöltek találhatóak: dolgosak, gyermekszeretők, sármosak, romantikusak, figyelmesek. Egy-két nő, látva a nagy tolongást, sikoltozást, be is éri ennyivel, mert úgy gondolja, a túl tökéletes férfi már gyanús lehet, meg neki ott már nem is lehet esélye. De a legtöbb nőt hajtja tovább a kíváncsiság, és tovább megy a legfelső szintre.
A legfelső szintre érve azonban nagy megdöbbenésükre egyetlen férfit sem látnak kitéve, csak egy elektronikus felirat várja őket:
Tisztelt Látogató! Ön a 39 463 870., 39 463 871. stb látogató, de sajnos férjjelölt árú itt már nem kapható.«
Ennyi a viccesnek tűnő történet. Ami után csak egy kérdés marad: csodálkozunk hát, hogy pusztul a túltanult emberiség, ha rendre az efféle nők választanak?
Igen, az effélék, akik, hogy, hogy nem, nem érik be a Teremtőtől nekik adott legszentebb adománnyal, az anyasággal, hanem amolyan „tudós nők” színében óhajtanak folyton tetszelegni. Akik inkább három diplomát szeretnének, mint egyetlen gyermeket.
„Tagadhatatlan, hogy a nő szellemét is művelni kell; úgy van, művelni, de nem nehézkessé tenni és ferde irányba terelni. Nyissuk meg előtte valódi világát: a vallás, irodalom, történelem, művészet, költészet, festészet, zene világát, az igaz, szép és jó látókörét, hadd fejlődjék e téren. És itt ragyogni is fog. De tudomány, algebra, számtan, vegytan, természettan, jogtudomány, földművelés, nemzetgazdászat? Nem neki valók! Nem tudomány, csak a tudomány virága való neki; de azt is csak ujja hegyével érintse.
Mily lángészt, mély ismeretet árul el Molière e gyönyörű szavaiban: „Ám legyen a nőnek mindenről fogalma.”
Úgy van, de csakis fogalma. És nehogy túlhajtsátok a dolgot. Elég, többet ne követelj!
Mert ha a nő tudóssá lesz, megállhatja-e, hogy abból mit se fitogtasson? Aztán ti tudjátok, hogy bármily csekély mérvben teszi, oda varázsa, oda befolyása.”
Ezeket írta valaha Bougaud Emil francia püspök művében (A kereszténység és korunk, 1912). Pedig az európai fehér népesség fogyása megállítható lenne, ha a szép nemet képviselők többsége visszatérne a természet rendjéhez, eredeti hivatásához, és – a fentebbi történetnél maradva – a negyedik emeletnél feljebb nem menne.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
