„A kormány olyan rendeletet készít elő, amely megnyithatja a kaput a roma tanulók törvényes elkülönítése és a vallásos oktatás térnyerése előtt az állami iskolákban. A jogalkotó tagadja, hogy ez lenne a célja, de a jogszabály szövegéből mégis ez olvasható ki.” – adja hírül a mai Néphazugság. Ám hiába is retteg ezektől, szerencsére egyre többen kívánják, hogy így legyen.
„A Roma Sajtóközpont által megszerzett jogszabálytervezet szerint a szülők egy kérelem aláírásával hozzájárulhatnak ahhoz, hogy gyermeküket elkülönítetten oktassák.” – írja benne Ónody-Molnár Dóra.
De mi ezzel a gond? Egy, a tanárát a legkisebb figyelmeztetéséért megverő „felzárkózó”gyerkőc miatt rettegjen az egész osztály, vagy azért, mert még a négy alapműveletet sem volt hajlandó elsajátítani, a többiek se jussanak tovább a tananyagban őmiatta? Ám a jelek szerint a néphazugságos cikkírót az efféle kérdések nem érintik. Ezt írja ugyanis:
„Márpedig felmérések szerint a szegregált oktatás leszakadáshoz, munkanélküliséghez és a felnőttkori integráció elmaradásához vezet.”
Nos nem, aki nem akar beilleszkedni egy közösségbe, az ne csodálkozzon, ha azon kívül marad, miként azon se, ha attól emiatt nem jár neki segély. Tetszik, nem tetszik, ez a dolgok természetes rendje, kedves Néphazugság!
Aztán ugye itt van a hittan is. Rettegnek a néphazugságosok, amiért értelmezésük szerint az új rendeletterv alapján szülői kérésre lesz lehetőség a vallásoktatás megszervezésére állami iskolákban is.
És miért lenne baj, ha így lenne? Miért kellene rettegnie bárkinek is attól, ha szépre, jóra és igazra nevelnek egy ilyen oktatás keretében? Valaha a hittan volt a legelső tantárgy, s a szülők előszeretettel íratták gyermeküket vallásos iskolákba. (Tűnjék bármennyire is meglepőnek, még a kádári időkben is megtörtént, hogy a párttitkár egyházi iskolába adta gyermekét – biztos, ami biztos.) S hogy miért, álljon itt erről Babura László katolikus teológiai tanár írásának (Vallásos iskolákat!) alábbi részlete (Nemzetnevelés (Népnevelő). A Katholikus Tanitó-Egyesületek Országos Szövetségének hivatalos lapja, 1925. március 1.):
»„Az emberek Isten után kívánkoznak”, mondotta Homérosz. És szent Ágoston ugyanezt az igazságot így fejezte ki: „Nyughatatlan a mi lelkünk, míg csak benned nem nyugszik meg, Isten!”. Az ember mindig tudatában volt felsőbb eredetének és felsőbb rendeltetésének; tudatában annak, hogy Istentől van, és Istenért van e földön. Évezredes története az ősszülők vétkezése óta, melynek emléke kitörülhetetlenül él minden nép lelkében, egyetlen szóban fejezhető ki s ez a szó: istenkeresés. Még nem akadtak oly műveletlen népre, melynek nem volt volna vallása. Ezt a húrt, a vallásosság húrját maga a Teremtő feszítette ki az emberi lélekben. Azért is zeng-bong minden emberben, bár mindenkiben másképpen, hiszen lant sincs kettő sem mindenben egyenlő. Ez a húr elszakítható, de nem téphető ki teljesen. Az ember elhanyagolhatja, sőt egészen abba is hagyhatja pengetését; de a húr ott marad lelkében s előbb-utóbb eljő az idő, mikor az az ember fájdalmasan nélkülözvén zengését, újból felhangolja, hogy reszkető kézzel a megtérés bánatos melódiáit játssza el rajta.
Szent Ágoston szerint a vallás religio neve a religare: összeköt, hozzácsatol igéből származik, mert a vallás az, mely az embert Istenhez köti, vele egyesíti. Ez összekötő kapocs nélkül olyan, mint az anyatömegtől elvált meteor: alábukik, lezuhan a magasból, ahová őt a Teremtő keze helyezte és sokszor rémes pusztítást, rombolást okoz esésével. A vallástalan ember kiesik a kegyelem köréből, melybe őt Isten szánta s esésének útját szintén romok jelzik. Olyan ő, mint az a szőrös vörösember, mely a kommün szomorú napjaiban tűnt fel az utcák falain, amint nehéz pöröllyel darabokra zúzza országunk ezeréves címerét. A vallástalan ember is pöröllyel dolgozik oltár és trón ellen, mert ezekben látja Istentől való függetlenítésének legnagyobb akadályait. A gonosztevők nem a vallásos emberekből kerülnek ki. A közerkölcsök mindig egyenes arányban vannak a vallásossággal. Voltairenek nem volt sok olyan vakbuzgó híve, mint II. Frigyes porosz király. De mikor látta, hogy országában hitetlen barátjának vetése mily rossz gyümölcsöket terem, mikor tapasztalta, hogy a vallásosság csökkenésével egyre gyarapodnak a gonosztettek, keserűen panaszkodva mondá: „Szívesen odaadnám egyik legdicsőbb diadalmamat, ha ennek fejében vissza tudnám varázsolni országomba a vallásosság szeretetét.”. És vallásügyi miniszteréhez fordulva komolyan így szólt: „Tegyen róla, hogy a vallás ismét visszatérjen az országba!”. A francia forradalom vérengző hiénája, Robespierre is ugyanerre a meggyőződésre jutott még a forradalom véres napjaiban. Látva a vallás szent kötelékeiből felszabadult ember rémes garázdálkodását; 1794-ben ugyanazon konvent által, mely detronizálta az Istent, kimondotta, hogy igenis van Isten! S hozzátevé: Ha nem volna, ki kellene találni! Csak vallásos ember egész ember. Csak vallásos ember méltó az ember névre. Vallás nélkül ragadozó állat, vérengző dúvad lesz belőle. Tudta ezt a vallásirtó Voltaire is. Mikor egy ízben vendégül látá elvbarátait s ezek szabadjára eresztették nyelvüket, így szólt hozzájuk: „Várjatok, míg szolgáim kimennek, addig ne beszéljetek ilyeneket, mert különben még ez éjjel meggyilkolnak engem!”.
A vallás tehát nem puszta „egyházi ügy”, az az államnak is egyik alapköve, egyik legerősebb támpillére. Azért vallásosságra nevelni nem pusztán az egyháznak hivatása, hanem az államnak is egyik legfőbb érdeke.«
Ennyit minderről. Rettegjenek hát bármennyire is a roma gyermekek elkülönítésétől és a vallásoktatástól, a természet törvényei vissza fognak térni előbb-utóbb úgyis.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info