Pojácának is születni kell, mondhatnók. Ámde ekkorának? S vajon Kósa Lajos e szerepéért húsos vagy hústalan sóletet kap honoráriumként? Merthogy nálánál jobban már nem lehet ülepet fényesíteni. „A holokauszt mindannyiunk tragédiája – mondta Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke pénteken Debrecenben, egy magyarországi zsidó szervezetek által szervezett nemzetközi konferencián.” Ezt olvashattuk aznap a Mazsihisz honlapján. Vagyis minden e szó körül forog. Ez a dolgok alfája és ómegája, kezdete és vége. Punktum.

Majd aztán mindezt azzal folytatta, hogy „a holokausztról szóló közbeszédet és parlamenti vitákat figyelve úgy lehet érezni, túlságosan nagy hangsúlyt kap az, hogy ez egy zsidó tragédia, ehhez képest sokkal kevesebb hangsúlyt kap, hogy ez egy magyar tragédia is, holott a kettőt nem szabad elválasztani egymástól, mert aki így gondolkodik, nem érti a magyar nemzet lényegét.”

Árulja már el, drága jó polgármester úr, hogy a zsidó és a magyar mióta sziámi ikrek? És ha már urasága nem tud arabosul, miért beszél ilyen nyelven, azaz minő alapon állítja, hogy „már az Árpád-házi királyok alatt is jelentős zsidó közösség élt együtt a magyarokkal a nemzet szerves és integráns részeként”, amikor ezt a középkori hazai zsidó történelem zsidó historikusa, Kohn Sámuel, már több mint egy évszázada sem tudta bebizonyítani hitelt érdemlő forrásokkal e témában született könyvében?

Nem becsületesebb lenne előbb mégis tanulmányozni a történelmet, és csak azután nyilatkozni róla? Persze a kérdés a fentebbi találkozó másik nagyágyújának, Heisler Andrásnak is szól. Aki meg azt mondta, hogy „a hazai zsidóság mindig is a magyar nemzet része volt”. Hm, mindig is. Azért elvárnánk erről – no nem, nem egy monográfiát, de egy, akár csak néhány oldalas történelmi okfejtést.

De ez még mind nem volt elég. Heisler Áder Jánost idézte: „Auschwitz a legnagyobb magyar temető a világon.” Áder uraságának is csak a megfeleléskényszere nagyobb
történelmi tudatlanságánál. Végül pedig kifejtette, hogy „a tiszta szavakon túl azon is érdemes elgondolkozni, hogy egy holokausztról szóló, világsikert arató film milyen negatív és méltánytalan hangokat hoz ki a magyarországi sajtóban, illetve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem innovatív kezdeményezése milyen negatív rezonanciákat vált ki az egyetem hallgatóiból is. Sokat kell még dolgozni közösen azért, hogy a tiszta szavak a valóságban is a mindannyiunké legyenek.”

Üzenem Heislernek, hogy nemcsak a pázmányos hallgatókból vált ki „negatív rezonanciákat” a holocaustterápia, hanem lassan a fél világból, ha nem az egészből. A tiszta szavakat meg jobb, ha másokra hagyja.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info