Igen, az akkori pártsajtóra emlékeztet ma is mind a Mazsihisz honlapja, mind a Néphazugság. Azzal persze, hogy hisztérikus vagdalkozásaikból egyre többeknek lesz elegük, nem törődnek egyik háza táján sem. Viszont ennyiben tényleg tanulságosak csasztuskázó cikkeik, mert így legalább leleplezik önmagukat.
Ilyen a Mazsihisz honlapjára vasárnap felkerült dörgedelme Heisler András nak. „Soha nem lehet elfogadni a rasszizmust, senki nem tolerálhatja a kirekesztést vagy az idegengyűlöletet – hangsúlyozta vasárnap Nagykanizsán.”
Mondja ezt egy olyasvalaki, aki, mint egy papagáj, bárhol és bármikor lép mikrofonhoz, garantáltan ugyanarról tud csak beszélni. Kirekesztésről siránkozik folyton, miközben ő akar kirekeszteni másokat.
Emlékszem, még Csurka István mondta, de hányszor: én vagyok a kirekesztő, miközben engemet akarnak állandóan mindenünnen kirekeszteni? Hogyan is van ez? Valakik abból élnek, hogy befészkelik magukat mindenfelé, és aztán meg arról siránkoznak, mennyire hátrányos helyzetben vannak? No de olvassuk tovább Heislert!
„Az antiszemitizmussal kapcsolatban hangsúlyozott miniszterelnöki zéró tolerancia nem egyeztethető össze sem a kocsmai, sem az intellektuális zsidózással, de az ország zsidó polgárait kifosztó, jogaikat eltipró, tömeggyilkosságokban bűnrészes, vagy csak egyszerűen antiszemita gondolkodású egykori közéleti személyek politikai elismerésével sem. A zéró tolerancia nem tűri meg Hóman Bálintnak, Horthy kultuszminiszterének, a jogfosztás emblematikus alakjának akadémiai rehabilitációját sem.”
Innen üzenjük Heislernek (még ha talán hiába is), hogy jobb lenne, ha egyszer s mindenkorra befejezné az efféle ügyeletes szövegfelmondást. Ugyanis a könyökén jön már ki az embernek az ilyen panelszöveg. Ilyeneket az ötvenes években farigcsáltak naphosszat. Elvíve a sarki kocsmákba és az egyetemek polcaira is a Szabad Népet. Nehogy valaki tudatlan maradjon, ne értesüljön első kézből arról, miket művel titokban a gaz klerikális reakció, vagy hogy megkezdődött viszont a banántelepítés Alföldünkre.
Ja, és még egy. Aki nem tud arabosul, ne beszél arabosul. Az effajta közmondás is az ember könyökén jön ki persze, ám mégis akadnak, akik mintha nem hallottak volna róla. Mint történetesen Heisler. Ezeket mondta még ugyanis:
»Lovász László, az akadémia elnöke a Népszabadságban nemrég megjelent, Hóman Bálint esetleges akadémiai rehabilitációjára vonatkozó felvetésre, mely szerint „sokan tartanak Hóman Bálint akadémiai rehabilitációjától, mondván, ez is a lappangó fasizmus előretörésének jele, hiszen egy háborús bűnösként elítélt, szakmailag ugyan kiváló, ám emberileg gyenge, a zsidótörvények előkészítésében aktív szerepet vállalt és Szálasiékkal a végsőkig kitartott embert helyeznének vissza jogaiba”, azt válaszolta: „a szakmai és emberi szempontok valóban ellentmondanak. Úgy látom, ettől a vitától előbb-utóbb nem lehet elzárkózni. Hajdan Glatz Ferenc és Kosáry Domokos is támogatta a rehabilitációt, és mert informálisan egyes tagok már felvetették, meg kell vizsgálnunk, ma is fennáll-e a kizárás indoka. A magam részéről egyértelművé teszem, ha e javaslatot az akadémikusok egy része benyújtja és szavazunk erről, az Akadémiának akkor is teljes mértékben el kell határolódnia a Hóman képviselte említett elvektől.«
Hja, a „lappangó fasizmus előretörése”. Mondom, tiszta ötvenes évek. Amikor a reggelihez, tízóraihoz, ebédhez, uzsonnához és vacsorához is egy-egy Szabad Nép-cikk dukált. Most meg a Mazsihisz honlapja és a Néphazugság. Többek között, természetesen.
„A holokauszt a huszadik század legsötétebb időszaka, az egész emberiség szégyene, a zsidók módszeres kisemmizése pedig a század legnagyobb és legaljasabb rablásának története” – mondta végül Heisler. Meg hogy „ami történt, megbocsáthatatlan”. És hogy „új jövőt kell építeni, amelyben ne legyenek zsidóellenes érzelmek a keresztényekben és keresztényellenes érzelmek a zsidókban”.
Ami történt, megbocsáthatatlan. Miközben megbékélés kell. Ez sem új, hiszen hányszor hallhattuk Zoltai Gusztávtól. (Ilyenkor mondom, csak személycsere történt ott a Síp utcában.) Ne legyenek hát keresztényellenes érzelmek a zsidókban. Ez viszont gyönyörű mondat. Az ember nem is hisz a szemének teljesen. Persze mintha előre hallanók, más az elmélet és más a gyakorlat e téren is.
Ennyit hát Heisler legutóbbi szónoki attrakciójáról. Az ember, amikor őt hallgatja, azt kérdezi óhatatlanul is, vajh mikor gyullad már meg rajta a ruha? Hogyan szorulhat valakibe ennyi sértettség, sőt szinte izzó gyűlölet lassan már az egész világ ellen? Régóta töröm ezen a fejemet, de még nem találtam reá kielégítő választ.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
