„– Közölni fogom a felhívásukat, és természetesnek találom, hogy keresztény és nemzeti alapon szervezkednek, mert Magyarországot nem a zsidók, de zsidók tették tönkre! Ötszáz zsidó… Én mondom ezt, aki magam is zsidó vagyok.”
Az állig begombolt, csontgombos fekete reverendás előadó mennydörgésére felriadt az ősz asszonyság, aki szerint mindenki zsidó, aki meghurcoltatás nélkül nyilvánosan zsidózhat, csak van, amelyik bevallja, hogy maga is az, és van, amelyik nem. És a mostani, lám, bevallotta!
Izgatottan fordult hát mellette ülő hallgatójához, egy külhoni hungarista honfitársához, akinek amúgy is szerfelett begyében állt az előadó, amiért az egyszer azt is a fejére olvasta, hogy a közismert erdélyi magyar lírikust nem Dsidának, hanem Dzsidának írta:
– Na, mit mondtam? Látja, jó uram, így vezetik meg magukat is ezek. Itt véres szájjal zsidóznak, mint ez az urasága, miközben azért csak kibuggyan belőlük, milyen vér folyik is valójában ereikben!
– De ki ám! – bólintott a hungarista, ám legnagyobb pechjükre ott ült mellettük valaki, aki történetesen ismerte a papviseletes előadó által felolvasott idézetet, s mutatóujját fenyegetően felemelte:
– Kérem, tisztelt garantáltan árja hallgatók, máskor jobban figyeljenek oda! Az előadó a „Bujdosó könyv”-et idézte, amelyben e szavakat egy huszonnégy karátos metszettfajta mondta írójának, akit tudtommal még Önök sem minősítettek eleddig zsidónak. Sapienti sat!
Ifj. Tompó László – Hunhír.info