Próbálom felfogni a felfoghatatlant. Lehetséges ez? Persze az európai történelem mélyebb ismeretében rájöttem, nem olyan meglepő, ami a minap Írországban, Szent Patrik hazájában történt. Ez az ország jó ideje már egyáltalán nem jár Krisztus útján. Mondhatnók, itt az eredménye. Merthogy a homoszexuális házasságok legalizálása a történelem mélypontja.

„Az ír állam gondosan kerüli még a látszatát is annak, mintha a katolikus vallást túlságosan pártolná: viszont Ulsterben ma is az a helyzet, hogy a 38 %-nyi katolikusság mindennemű közhivatalból ki van zárva.”

Ezt olvassuk báró Vécsey József Aurél (1883-1957) katolikus teológiai tanár művében (A legújabb kor egyháztörténete dióhéjban 1800-1930, 1930). Vagyis a mostani referendum csak megerősíti a közhelyes igazságot, miszerint a történelem megannyiszor csak ismétli önmagát. Pláne mindaz, ami benne rossz.

És persze a referendum időzítése sem volt véletlen. Ami éppen Pünkösdkor, a katolikus Anyaszentegyház megszületése emléknapja alkalmával történt. Ha már végzetes pofont adunk Isten világának, nem mindegy, mikor tesszük!

Neveltetésem nem teszi lehetővé mindazok köznapi minősítését, akik e döntés kierőszakolásában bármilyen módon is részt vettek Szent Patrik hazájában. Vagy azokét, akik némán elmentek mellette, legyen szó világiakról vagy klerikusokról. Bár ha lehetek őszinte, ez utóbbiak helyzete csak az igazán kétségbeejtő. Mert mindazoknak, akik a lelkek kormányzására, Istenhez vezetésére hivatottak, ilyenkor pünkösdi tüzes nyelven kellene nemet mondaniuk a homoszexuális házasságok legalizálására mind az öt világrészen.

Éppen a mai, vagyis a pünkösdhétfői evangéliumban olvassuk (Jn 3, 17-19.):

„Non enim misit Deus Filium suum in mundum, ut júdicet mundum, sed ut salvétur mundus per ipsum. Qui credit in eum, non judicátur; qui autem non credit, jam judicátus est: quia non credit in nómine unigéniti Filii Dei. Hoc est autem judicium: quia lux venit in mundum, et dilexérunt hómines magis ténebras, quam lucem: erant enim eórum mala ópera.”

Magyarul:

„Mert nem azért küldötte Isten az ő Fiát e világra, hogy ítélje e világot, hanem hogy üdvözüljön e világ őáltala. Aki őbenne hiszen, meg nem ítéltetik; aki pedig nem hiszen, már megítéltetett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében. Az pedig az ítélet, hogy a világosság a a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot; mivel cselekedeteik gonoszak valának.”

Vagyis Fia rendeléséből mindenekelőtt a katolikus papok legyenek a föld sói, legyenek világunk lámpásai a sötétségben. Eszerint azonban közülük sokan már messzemenően nem azok. Amiből persze nem az következik, hogy mondjunk búcsút a hitnek, a krisztusinak, a katolikusnak. A gyermeket a fürdővízzel együtt nem szabad kiönteni a kádból. De ha a papság zöme nem teszi meg ilyenkor való kötelességét, a híveknek bizony akkor is meg kell őrizniük a hitet.

Most, amikor egész teremtett világunkban, benne Krisztus személyével és hitével egykor megszentelt vén Európánkban ilyen aberráció zöld utat nyert, azért persze ne veszítsük el fejünket! Engesztelésként fohászkodjunk eleink alábbi imájával (Walser Izsó-Varga Mihály: Örökimádás. A legméltóságosabb Oltáriszentség imakönyve, 1905) ahhoz, Akihez egykor Csíksomlyón őseink, vagyis égi Istenanyánkhoz, Magyarország örökös Királynőjéhez, hogy vegye el ezt fertelmes erkölcsi rontást:

Szűz szülője Istennek!
Engedd, hogy tied legyek!
Tied élet s halálban;
Tied jó és balsorsban!
Tied küzdve, szenvedve;
Tied most és örökre!
Szűz szülője Istennek!
Engedd, hogy tied legyek!

Anyám! Bízom s reménylek!
Anyám! teutánad epedek!
Anyám! te jóságos, kegyelmezz!
Anyám! te hatalmas, védelmezz!
Anyám! jöjj, segíts imádkozni!
Anyám! oh jöjj, segíts küzdeni!
Anyám! oh jöjj, segíts szenvedni!
Anyám! oh jöjj, ne hagyj elveszni!

Hiszen bírsz segíteni, oh hatalmas!
Akarsz is segíteni, oh irgalmas!
Kell is segítened, oh hűséges!
Fogsz is segíteni, oh kegyelmes!
Anyám! te vagy a kegyelmek Anyja!
Szomorúaknak vigasztalója!
Bűnösök oltalma s menedéke!
Föld reménye s mennyek ékessége!

Ki kérte még segélyedet hasztalanul?
Ki távozott tőled meghallgatlanul?
Azért bizton mondom minden szenvedésben:
Mária mindig segít, minden időben!
Biztosan állítom életben s halálban:
Mária mindig segít, minden balsorsban.

Azért hiszem s meghalok ezen hitemben,
Hogy veled leszek, oh Anyám, fönn az égben!
Szűz Szülője Istennek! engedd, hogy tied legyek!
Tied élet s halálban! tied jó és balsorsban;
Tied küzdve s szenvedve; tied most és örökre.
Szűz szülője Istennek! engedd, hogy tied legyek! Amen!

Ifj. Tompó László – Hunhír.info