Ezennel megkezdem formailag (de csupán csak úgy) Örkény-egyperceseket megidéző elbeszéléseim közlését, amellyel célom nem más, mint rámutassak arra, hogy a nemzeti-keresztény tábor oly kevés normálisan megnyilvánuló tagjai mennyire abnormális viselkedésű tagok rajával vannak körülvéve. A kettejük közötti ijesztő kontraszt kifejezése pedig éppen ezért meglehetősen groteszk és ironikus ábrázolást kíván.

Savonarola megszólal

– Dómine, Jesu Christe, qui dixisti Apostólis tuis: Pacem relinquo vobis, pacem meam do vobis: ne respícias peccáta mea, sed fidem Ecclésiae tuae… (Uram, Jézus Krisztus, ki azt mondottad apostolaidnak: Békét adok nektek, az én békémet adom nektek: ne tekintsd az én vétkeimet, hanem Anyaszentegyházad hitét…)

A hagyományos szentmise kánonjának e szavait mondta az atya, összetett kezeit az oltárra téve, csendben, meghajolva, ahogyan a rubrika előírja, amikor is a hívek soraiból egy idősebb, kísértetiesen Savonarola tekintetű úriember fennhangon megszólalt:

– Már megint ez a barokkosan szenteltvizezős, tömjénezős szentmisézés, ahelyett, hogy az atya végre ismertetné a TOMIZMUSt – itt felemelte mutatóujját, ebben is hasonlítva firenzei képmásához –, a huszonnégy tomista tézist…

Erre a legelső sorból egy elfátyolozott arcú éltesebb matróna felszisszent:

– Hagyja már abba, könyörgöm. Próbáljon meg úgy viselkedni, mintha katolikus volna, bármennyire is nehezére esik!

A miséző atyának e hangeffektusokra mintha megrándult volna jobb szája széle, de folytatta a megkezdett imádságot:

–…eámque secúndum voluntátem tuam pacificáre et coadunáre dignéris: Qui vivis et regnas Deus per ómnia saecula saeculórum. Amen. (…és azt jóakaratod szerint tartsd meg békében és egységben: ki élsz és uralkodol, mint Isten, mindörökkön örökké. Amen.)

Hunhír.info