Bevallom férfiasan, tévedtem tegnap. Legalábbis, amikor azt írtam Vári György Néphazugságból idézett mondatára („Miközben sokat beszélünk a holokausztról, továbbra sem tudunk róla jóformán semmit”): „Bizonyára nem csak nekem az év egyik legnagyobb freudi elszólása, ha ugyan nem a legnagyobb. Mit az évé, az elmúlt vagy negyedszázadé.” Nos, nem, ma egy legalább ugyanekkora elszólásra bukkantam.
Ugyanott, persze, csak most bizonyos Révész Sándor irományában (Egyetértést? Nem!). Íme:
„A zsidónak tekintett polgárait kifosztó, jogaikat eltipró, a tömeggyilkosságban bűnrészes, antiszemita rezsimet istenítő alakokkal, mint amilyen Schmidt Mária, tisztességes kormány szóba sem áll. A magyar zsidóság különböző részeinek tisztességes képviselői pláne nem.”
Nem tudom, milyenek Schmidt történész asszony idegei ilyenkor, de egyet igen: vannak, akik a hazudozásban sem ismernek határt. Sőt abban a legkevésbé.
Schmidt Mária tömeggyilkosságban bűnrészes rezsimnek lenne az istenítője? Vagy netán ő is bűnrészes lenne adott esetben egy ilyenben? Ugye nincsen több kérdés. Ilyenkor épelméjű ember elvonókúrát javasol az efféléket írogatónak, no meg annak a redakciónak, amelyik ezzel leközlésével egyetért. Legalábbis írástól elvonót, már ha van ilyen egyáltalán.
De lapozzunk csak tovább! Kisebb, de azért így is beszédes freudi elszólás kijutott a Mazsihisz honlapjának is. Tegnap arról adott hírt, hogy „lelkesen régészkedő gyerekek egy 1400 éves szőlőprést ástak ki Jeruzsálem mellett a föld alól”.
A gyerkőcök, derül ki, „óvatosan és módszeresen” ásogatták a leletet, holott „azon a területen ilyesmire senki sem kapott engedélyt”, mégis egérutat találhatnak, mert „nem rablók”-ként jártak el: „A jeruzsálemi amatőr feltárás egyrészt az érvényes törvények alapján bűntettnek tekinthető, másrészt a lelkes fiúk teljesen ártatlanul követték el. Azonban a hozzá nem értők által végzett régészeti feltárásoknál fontos információk veszhetnek el, s ezért azonnal jelenteni kell a hatóságoknak, ha valaki Izraelben régiségeket talál. Később akár kamaszok is részt vehetnek a szakemberek felügyelete mellett végzett ásatásokon.”
Mindezt lefordítom: ha zsidó gyerkőcök amatőrködnek, akkor nekik végső soron elnézhető az. Származási alapon. Csak akkor hát ki is a valóban rasszista, kik is a ténylegesen rasszisták?
Ám visszatérve a Schmidt Máriát ért minősítésekre, valahogy ilyenkor megint csak az jut eszembe, mennyre is ismétli önmagát a történelem. Hiszen a farizeusok akkor sem hittek Jézusnak, ha nyilvános csodákat tett, sőt Szent Péter apostol csodatételeit is kétségbe vonták. Vagyis, ennek analógiájára, ők akkor is jogtiprónak neveznek valakit, gyilkosságban bűnrészesnek, sőt ha kell gyilkosnak, ha egyáltalán nem az.
Emlékezzünk csak! Schmidt Mária a Néphazugság 2014. július 12-i számában ezt nyilatkozta:
„Akivel megtörtént, aki elszenvedett valami szörnyűséget – a Holokauszt során, vagy a Kamenyec-Podolszkba deportálás alatt vagy a zsidótörvények miatt, de akár a Gulágra hurcolást, a hadifogságot, a bebörtönzést is említhetnénk, vagy a kitelepítést a Hortobágyra, esetleg az 56 előtti és utáni bebörtönzést –, az áldozat volt. Nem a fia meg az unokája, meg a dédunokája, hanem ő maga.”
Mindehhez hozzátette még, hogy kár a holocaust egyediségére hivatkozni folyton: „Az azokkal volt egyedi, akikkel megtörtént.” Ilyetén tehát senkinek sincsen joga elei szenvedéseit egyedinek tekintve azokból kultuszt varázsolnia, pláne gigaprofitot fialó bizniszre szert tennie belőlük.
Nos, ha valaki ezzel nem ért egyet, hát ne értsen, de hogy úgy minősítse kimondóját, mint most, csak egyet jelent: függetlenítette magát az egyik legalapvetőbb, újságírókra különösen is kötelező erkölcsi normától: „Hazudni sohasem szabad!”
Ifj. Tompó László – Hunhír.info