Ismeretes: a bevándorlásról és a terrorizmusról Orbán Viktor nemzeti konzultációt kezdeményezett s ennek jeleként kérdőívet kaptak honpolgáraink. Ezen a legfőbb kérdés ez: „Egyetért-e Ön a magyar kormánnyal abban, hogy a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség?” Erre „főpapjaink” azonnal nemmel reagáltak.
„Orbánék a Bibliával is szembemennek” – adja hírül a Néphazugság mai számának Czene Gábor által jegyzett vezércikke. Akik ismernek, tudják, nem vagyok Fideszes, de ami sok, sok. E kérdéssel és hozzá hasonlókkal mennének szembe a Könyvek Könyvével?
Még mielőtt részletezném, kik is ezek a reagáló gyászvitézek – mert rájuk egyszerűen nem lehet más jelzőt írnom, bármennyire is igyekszem türtőztetnem magamat –, elöljáróban, fogalmakat tisztázandó: nem véletlenül tettem macskakörömbe a címbeli szót. Csak egy Egyház létezik, ami nem lehet más lényege szerint, mint katolikus. A protestánsok rajta kívül állnak: felekezeteik, azokon belül pedig lelkészeik, főlelkészeik (és szerencsére viszonylag csekély számú híveik) vannak. Püspökök tehát csak a katolikus Egyházban léteznek. Ennyit a fogalmak tisztázásáról. (Akinek ennyi nem elég, olvasson el egy jobb egyháztörténetet, mint mondjuk Marx Ignácét (A katolikus Egyház története, 1934).)
És akkor most lássuk a Néphazugság vezércikkét, amiben mindjárt ezt olvassuk:
„Lapunk a nagy keresztény egyházak vezetőit kérdezte meg arról, hogy megítélésük szerint a konzultációs kérdések szellemisége mennyiben felel meg a keresztény tanításoknak, alkalmasnak tartják-e rá, hogy közelebb vigyen egy olyan összetett probléma megoldásához, humánus kezeléséhez, amilyen a bevándorlás ügye. Összesen húsz egyházi méltóságot kerestünk meg: katolikus részről Erdő Péter bíboros mellett három érseket és nyolc megyéspüspököt, valamint a görög katolikus metropolitát, továbbá a négy református és három evangélikus egyházkerület püspökét.”
Az orgánum, nem rejtegetve tendenciózusságát, persze a protestáns „főpapok” nyilatkozataival kezdte. Ám lássuk őket!
»Gáncs Péter, az evangélikus egyház elnök-püspöke az elsők között válaszolt. Szerinte nem szerencsés szembeállítani a bevándorlók, illetve a magyar családok támogatásának az ügyét. Legfontosabbnak a konzultációnak azt a kérdését tartja, amely azon országok fejlesztésére irányul, ahonnan a menekültek érkeznek: ez lenne a probléma gyökerének igazi kezelése. Addig viszont, ha valóban bibliai alapon akarunk gondolkozni és cselekedni, akkor nincs alternatívája az áldozatot is vállaló szolidáris segítségnyújtásnak Erre biztat az egyértelmű apostoli tanítás, ami különben a 2015-ös év igéje az evangélikus egyházban: „Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket…”.«
Meghűl az emberben a vér. Megkérdezhetnők Gáncs uraságától, meddig szívna egy levegőt az ugyebár nem kifejezetten veszélytelen illegális bevándorlókkal? De itt van társaságában Fabiny Tamás (ő is „püspök”, természetesen), aki a Mandiner.hu-nak nyilatkozva „hiányolta, hogy a kormány meg sem kérdezte, mit tudna segíteni a bevándorlás problémájában az egyház. Azt pedig ellentmondásosnak látta, hogy vagy dolgoztatni akarja a kormány a menekülteket, vagy azonnal vissza akarja őket toloncolni oda, ahonnan jöttek.”
„Nem, könyörgünk, ekkora stupidságot még egy Gáncs és Fabiny sem mondhat!” – kiálthatnók fel. És lám, mégis. Mert amúgy rajtuk (és remélhetően nem túl sok hívükön) kívül mindenki, akibe szorult egy cseppnyi értelem, tudja ugyanis, hogy a konzultációs kérdés kikről szól, vagyis kik azok a bevándorlók, akiknek hiába ad munkát bárki is, nem fogadják el azt, és hogy ez még mekkora robbanásokat fog előidézni nem is olyan sokára. Márpedig ezek nagy száma miatt megkerülhetetlen a feltett kérdés és a reá adandó össznemzeti válasz.
Ennyit hát Gáncs és Fabiny gyászvitézekről. Ja, és még egy: Fabiny „püspök” ezúttal is elhatárolódott a halálbüntetés alkalmazásának bárminemű lehetőségétől. Ám hadd ne ismételjem meg az ezzel kapcsolatos, tőle oly idegen keresztény, vagyis katolikus álláspontot. A múltkor ezt már sokadszorra megtettem portálunkon. Elvégre az ismétlésnek is van határa.
De visszatérve a nemzeti konzultáció idézett kérdése fogadtatására: volt-e érdemi egyházi megnyilatkozás? Ismét a Néphazugságot idézem:
»Beer Mikós váci püspöktől megkérdeztük, mit gondol arról, hogy Orbán Viktor miniszterelnök lezárná a határokat a menekültek elől. „Keresztényként nem mondhatok mást: minden ember iránt szolidárisnak kell lennünk. Senki sem saját maga választja meg, hova születik, de mindenkinek joga van az élethez” – jelentette ki akkor a váci püspök. Most azonban megértésünket kérve elhárította a nyilatkozatot. Erdő Péter bíborostól sem kaptunk választ. A megkérdezett tizenhárom katolikus méltóság közül tizenegy még csak nem is reagált.«
Igen, válaszoljuk Beer püspöknek, mindenkinek joga van az élethez, de nem mások megrövidítése árán. Márpedig nem lehet kérdés, nem ez valósul-e meg az egyre tömegesebb bevándorlással? A fenti „főpapok”-nak mindenesetre egyet azért megköszönünk. Azt, hogy színt vallottak. Egyértelművé tették, valójában hol állnak, kiket támogatnak. Úgyhogy köszönjük szépen, nem kérünk belőlük.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info