Bizonyára akadnak olvasók, talán nem is kevesen, akik szerint kár annyit pepecselni naponta a Néphazugsággal. Csakhogy harcban állunk, s ilyenkor az ellenfél, helyesebben ellenség csataállásainak ismerete nélkül létünk is veszélybe kerülhet. Ezért sohasem fölösleges írásainak pásztázása, amint két friss cikke is csak ezt tanúsítja.
Tegnap egy írása (Ungár Tamás: „Eltékozoltuk az elmúlt 25 évet”) arról számolt be, hogy „a Pécsi Tudásközpont 120 székkel berendezett konferenciatermében szerdán este az LMP-hez kötődő Ökopolisz Alapítvány által szervezett Hogyan tovább Magyarország? címet viselő vitára több mint kétszázan zsúfolódtak össze. Az érdeklődés – érezhetően – annak szólt, hogy a három vitázó más-más politikai platformról érkezett.”
A három vitázó, Csath Magdolna, Mellár Tamás és Kiszelly Zoltán hazánk közelmúltjáról és jelenéről alkotott véleménye, tudjuk meg belőle, „a fő vonalakban roppant mód egybevágott: a trió egyetértett abban, hogy hazánk eltékozolta az elmúlt 25 évet. A gazdaság modernizációja elmaradt, a politikai és a szellemi elit nem teszi a dolgát, s a közösségek gyengék, hogy kikényszerítsék a szükséges változásokat. Nálunk nem a gazdaság határozza meg a politikát, hanem fordítva, társadalmunk mind inkább feudális, monarchikus jelleget ölt. Aggasztó, hogy az egészségügy és az oktatási rendszer az összeomlás szélén áll.”
Ehhez nincs mit hozzátenni ugyebár. Hacsak annyit nem, hogy a felelősök konkrét megnevezése, pláne megbüntetésük módjainak ismertetése valahogy ezúttal is elmaradt.
De lássuk a másik friss cikket, a mait (Tamás Ervin: Székek és ellensúlyok)! A negyedszázados eltékozlás élén ott áll az a szocialista párt, amelyről „jót a saját honlapjukon kívül alig-alig írnak” és „lassan úgy vannak, mint a Fidesz: nem okolhatják mindenért Gyurcsányt”. Akik benne maradtak, azok „mondanivalójukat képtelenek voltak eladni” már a kezdetektől fogva, már „ha egyáltalán volt nekik”, s „mai elnökük ereje pedig kimerült abban, hogy kevés önállósággal bíró társait helyzetbe hozva, körkörös védelmi vonalat épített maga köré”. Egyszóval leamortizálódott csinovnyikok töltik ki holdudvarukat.
„Az ifjútörökök több protokolleseményen vesznek részt, mint hangversenyen vagy konferencián, a szorosan vett pártpolitikán kívül nem érdeklik őket az elméleti viták, tanulmányokat rendelnek, nem olvasnak, beszédeik nyögvenyelősek, zsargonízűek. Kivételek biztosan vannak, de színrelépésük nem nevezhető feltűnőnek. Néha úgy tűnik, a pár még meglévő, kényelmes széküket szeretnék megőrizni, több nem is kell nekik. Csakhogy így azok is el fognak fogyni.” – fejezi be publicisztikáját Tamási.
Hát igen, kínos a helyzet, nagy a gáz. Székek vannak, melyekbe beleragadtak mindannyian, ellensúlyok pedig nincsenek. És arra se nagyon vegyünk mérget, hogy „kivételek biztosan vannak”. Eltékozolták hát az elmúlt negyedszázadot, s az érte leginkább felelős párt eltűnhet a süllyesztőbe. Sőt reméljük, el is tűnik –örökre.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info