A belsőről Isten, a külsőről a világ ítél. Mindenesetre nagy kérdés a címbeli. Mert látva az emberi nem lejtmenetét, kínzóan merül fel. Miért, hogy magam is úgy látom, amint kortársam közül Szőcs Zoltán, hogy valaha Krisztus tizenkét tanítványából egy volt az áruló, ma viszont tizenegy, így egy a Hozzá hű?
Távol álljon tőlem a végső ítélkezés, ami mégiscsak a Teremtő dolga, s hogy mennyire, mutatja az alábbi történet (Fattinger József: Tanít az élet (Szónoki példatár), 1938):
„Rómában élt egykor egy nagyon szent életű pap. A nép egyszerűen „szent”-nek nevezte. Csodákat is művelt. Egyszer egy halálraítéltet akart megtéríteni, de minden igyekezete kárba veszett. Három napon át fejtette ki rábeszélő művészetét, nehogy konok szívvel menjen át az örökkévalóságba; – de minden hiába; tovább káromkodott a bűnös és maró gúnnyal utasította vissza a papot. A vesztőhelyre is elkísérte őt ez a „szent” pap; itt is visszautasította. Ekkor elfogyott a pap türelme és kifakadt: „Ide jöjjetek, emberek, nézzétek, hogyan hal meg egy elkárhozott!” – Milyen kár, hogy ennyire elragadtatta magát ez a pap! Ugyanis 40 év múlva megkezdődött szentté avatásának pöre. A vele történt csodákat is igazolták, és mégsem avatták szentté, miért? – Előbbi indulatos szavai miatt. Mert e szavak méltatlanok voltak egy katolikus szenthez. – Hogyan is mondhatja valaki embertársát elkárhozottnak? Hiszen nem ismerheti Isten végtelen jóságának határát.”
Valóban csak Ő ismerheti azt, hiszen bizonyos, hogy Krisztus Egyháza senkiről sem deklarálta a tévedhetetlenség igényével bárkiről is, hogy elkárhozott az emberek közül: maga Jézus Krisztus is csak az iskarióti Júdásról tett említést ilyen értelemben (Jn 17,12). Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy a pokol üres, azonban az, hogy kit ítél Isten oda, csak Őreá tartozik.
Mindazonáltal ugyanakkor aligha lehet kétséges embertársaink mindennapos magaviselete alapján címbeli kérdésünk jogossága. Hiszen napról napra tapasztalhatjuk, milyen kevesen vannak azok, akik cselekedeteikben Krisztus Urunkat követnék. De vajion miért van ez így?
Válaszul álljon itt egy hitvédelmi brosúra (Szivontsik Antal: Krisztussal vagy Krisztus nélkül, 1931) beszédes válasza:
„Zwerger, egykori saeckaui püspök írta: „Ha valaki az élet mélyére néz, ezer és ezer esetet talál, amelyek bizonyítják, hogy kortársainknak hitetlenségét nem az okozza, hogy kételyeik vannak a hit ágazatai felől. Dehogy! A hit tárgyai és a hit állításai miatt nagyon kevesen, jóformán alig-alig valaki hidegedik el manapság vallásától. Az a kő, amelyen az emberek megbotlanak, a krisztusi erkölcs követelése. Főleg pedig a krisztusi erkölcsnek a házassági és az egyébként minden embertől megkövetelt tiszta életre vonatkozó törvényei azok, amelyek miatt a legtöbb ember elbukik. A hitetlenségnek forrása az érzékiség és a mai kor ennek az érzékiségnek hódol könyvein, újságjain, színházain, táncain és az asszonyok öltözködésén keresztül…”
Krisztus feltámadásának ünnepére készülve úgy tűnik, indokolt címbeli kérdésünk. Hiszen ha valaki beteg lesz, fut-szalad minden ál- és pótvalláshoz. Előszeretettel keresi a próféciákat, ezoterikus csodabogarakat. Csak éppen Azt nem keresi, aki minden rossz eltörlője. Vajon gondolunk-e erre holnap, húsvétvasárnap?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
