Akárhányszor idézünk elődeinktől, mindannyiszor megállapíthatjuk, hogy ijesztően időszerűek meglátásaik ma is. Ilyen Csontváry-Kosztka Tivadartól a fentebbi mondat. Önéletrajzából való, 1913-ból. Nem, nem arról van szó, hogy feltétlenül legyen valaki absztinens, hanem arról, hogy ha valaha, ma aztán mindent megtesznek a háttérhatalmi erőtényezők a nevezett italok meghamisítására. Nem nehéz kitalálni, vajon miért?
„Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt!” Ezt harsogták 1919-ben nálunk a kommunisták plakátjaikon. Borászainktól elrabolták hordóikat, tartalmát pedig megitták és eladták külföldre. Jött aztán e világ folytatása 1945 után, de – másként. Immáron nem tiltották, hanem egyenesen terjesztették a szeszes italokat. Ámde milyeneket!
Aki csak egy kicsit is ismerte a Kádár-világot, annak alighanem azonnal beugrik agyába a „tablettás bor” fogalma. Nem részletezzük, konkrétan miből készítették, miként hatását sem. A cél egyértelmű volt: ezzel is függővé tenni, vakengedelmes birkanyájjá lealacsonyítani a retardált tudatú proletárok tömegét.
Így vált az egykor elsőrangú szőlőtőkében és színjeles borászokban is oly dúsgazdag Pannónia a borhamisítás egyik európai főfészkévé. „Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél”, olvassuk Kölcsey Himnuszában. De hol van ez ma már? – kérdezhetnők. Ma, amikor bizony még a Kádár-rendszert is messze felülmúlják történelmi borvidékeinken a köztudott, mégsem megbüntetett, szemérmetlennél szemérmetlenebb hamisítások!
Félreértés ne essék, természetesen ez nyilván nem azt jelenti, hogy minden egyes hazai borkereskedő, vagy pláne borász cégéres kontár és kufár. Azonban akik szakmailag és etikailag kifogástalanok, vagy nem, vagy egyre nehezebben tudják hazai borkedvelőinknek értékesíteni termékeiket, minthogy a fennálló drága jó kereskedelmi és pénzügyi előírások ennek úton-útfélen csak gátat szabnak.
Mindezt az MTI mai információja apropóján írjuk. Eszerint „dupla annyi alkohol fogyott tavaly év végén, mint 2013-ban: míg 2013 utolsó hónapjában 1 millió 582 ezer hektoliter százszázalékos alkohol került a piacra, addig tavaly decemberben ez az adat 3 millió 87 ezer hektoliterre emelkedett. A jelenség oka az lehet, hogy a vendéglátóhelyek betáraztak alkoholból, a 2015-ös adóváltozásoktól tartva.”
Ezt olvasva Csontváry-Kosztka fentebbi mondata jutott hát eszünkbe. Mert bár legyen bármennyire gazdag csupán csak csonka országunk is borvidékekben, nincsen annyi tiszta bor a piacon, amennyit belőlük nyerni lehetne. Ez ugyebár evidencia. Akkor hát marad a szőlőtőke kivonása, vagy minimálisra csökkentése a forgalmazott flakonokban vagy üvegekben. Többnyire persze a borra gyilkos vegyületeket tartalmazó műanyag flakonokban, ráadásul a hamisítás egyértelmű jeleként feltüntetve rajta: „Minőségét megőrzi 180 napig.”.
Idáig süllyedt hát Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály és Petőfi Sándor borivó nemzete. Hajdanában-danában még csak a filoxérajárvány jelentett halálos csapást borainkra, jó ideje azonban már a hamisító emberi kéz. Igaz, régente pusztán a bor mértéktelen vizezését is hamisításnak tekintették. Félve tesszük fel a kérdést ezért az illetékeseknek: a megduplázódott alkoholmennyiség vajh mennyi tiszta alkoholt és mennyi vizet tartalmaz?
Mielőtt borítékolnánk a választ, az iménti hír keltette feszültség hatását oldandó, ideidézünk végül egy kedves történetet a régmúltból – olyan időből, amikor még általában tudták, miként kell bánni Bacchus italával. Walter János piarista tanár jegyezte fel könyvében (Gaudeamus. Történeti érdekességek, jelmondatok, feliratok, ügyességek, 1926):
„Goethe kirándulás közben bement egy vendéglőbe, ahol az asztal mellett fiatal emberek foglaltak helyet s mosolyogva tekintettek feléje, mikor a bort vízzel keverve itta. Goethe ezt a néhány papírra vetett sort hagyta az asztalon.
Wasser ohne Wein macht stumm,
Das zeigen im Wasser die Fische.
Wein ohne Wasser macht dumm,
Das beweisen die Herren beim Tische.
Weil ich keines von beiden möcht’ sein,
Drum trink’ ich Wasser gemischt mit Wein.
Bor nélkül a víz megnémít,
Erre példák a vízben a halak.
Hogy a bor víz nélkül butít,
Azt tanúsítják amott az urak.
Mivel kettő közül én egyik sem akarok lenni,
Azért szoktam vizet s bort vegyítve inni.
Valahogy elhomályosul az ember szeme ennek olvastán. De szép világ is lehetett még Goethéé! Kontárok és kufárok ugyan már akkor is voltak persze, no de messze nem annyian, mint ma. Akkor az emberi nem még értelmes életet igyekezett élni, nem volt szüksége arra, hogy egészségét megrontó termékekkel rövidítse meg amúgy is arasznyi földi létét, ami mára, köszönhetően a háttérhatalmi erőtényezőknek, bekövetkezett.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info