Aki a portálunkon megjelenő helyzetértékeléseket olvassa, észreveheti, hogy nem használunk szemellenzőt. Vagyis bíráljuk a kormányt, de nem balról, hanem jobbról, még ha fájdalmas is. Más szavakkal, a balosoknak sok, nekünk kevés, amit tesz. Kérdés, a miniszterelnök a mai évértékelése után megmutatja-e már végre, ki az úr a háznál?

Mert egyre nyilvánvalóbb, mennyire nem elégséges a nemzeti jelző dekorációszerű használata ahhoz, hogy a saját szavazóbázisának jobb felét megtartsa. Azt a réteget, amely ha huzamosabb időn át nem lát többet retorikai fordulatoknál, egyszerűen hátat fordít neki. És ennek jelei egyre nyilvánvalóbbak. Miként az is, hogy a kérdés nem más, mai, tizenhetedik évértékelő beszéde mennyire kíván határozottabban szembefordulni az „egy lépés előre, kettőt hátra” háttérhatalmi politikai elvárásnak?

Éppen ezért fokozott figyelemmel várjuk a miniszterelnöki megszólalást. Ami előtt a Néphazugság máris beindította véleménydeformáló gépezetét. Tamás Ervin a mai számában így fogalmaz:

„Az oly sokszor semmitmondó, unalmas országértékelés helyett most a miniszterelnöknek „valamit” mondania kell – mondta a Népszabadságnak az egyik kormánypárti frontember. Úgy véli, ha nincs politikai szándék a tartalmi változtatásra, akkor Orbán Viktor feladata a kör négyszögesítése

Úgy kell elhitetnie az emberekkel, hogy képes megújítani a kormányzást, és dinamizmust láttatni, hogy közben nem vált stratégiát, és a rendszere működésén sem változtat. „Több bejelentést is tennie kell, például uniós fejlesztési források átcsoportosításáról. Vagy olyan kormányzati intézkedéseket kell kilátásba helyeznie, akár az egészségügy területén, amelyek általánosan és érezhetően javítják az emberek közérzetét.”

Arról azért beszélhetnénk persze, hogy az ezen orgánum által állandóan favorizált „politikus nagykutyák”-tól mennyire nem áll távol az „oly sokszor semmitmondó, unalmas országértékelés”. Akik ha kormányon vannak, hitbizománynak tekintik hazánkat, de ha levitézlenek és elesnek a kormányzástól, azonnal ringbe szállnak a „szociális igazságtétel”-ért, a „biztos megélhetésért”, a „jóléti társadalom”-ért – de csak mikrofon közelében. Ahogyan elődeik is tették az elmúlt másfél évszázadban szerte kontinensünkön.

Érdekesebb ennél viszont a cikk folytatása: „Illés Zoltán, aki jószerével minden lépcsőfordulóban interjút ad, egyenesen Orbán Viktornak a Fidesz éléről való távozását tartaná helyesnek.” Magyarul a kormánypárt balszárnyának kell a kulcspozíció. Annak a balszárnynak, amely felháborodik, amiért a közpénzeket lenyúlja a „vazallusi” rendszeren alapuló, „kevés szakember”-ből, de annál több „hajbókoló”-ából álló hatalom, mintha ő maga, ha megkaparintja a kormányrudat, nem kezdene minden történelemben élt maharadzsát megszégyenítő vagyonfelhalmozásba.

No meg persze azon, hogy nincsen szó a „hamis rekvizitumok a hamis rekvizitumok és az azokat szolgáló kultúra felszámolásáról”. Akinek van füle a hallásra, azonnal megérti, miről van szó. Ne legyen valódi nemzeti eszményeinkre és példaképeinkre való emlékezés az oktatásban és a médiában. Nekik minden, aki nem fér bele a balos kánonba, „hamis rekvizitum”.

Mi viszont egyre többen éppen azt várjuk el a miniszterelnöktől, ha nem csak ajkán, hanem szívén is viseli hazánk sorsát, hogy szakítson már egyszer s mindenkorra a balosoknak való megfeleléskényszerrel. Mert ha ezt megteszi, nemcsak jobb táborát fogja megtartani, sőt növelni, hanem azokat is megnyerheti, akik most jobbról bírálják – jogosan.

Mert lehet „illiberális állam”-ról beszélni, pláne a jobbszárnya gerincét adó erdélyi magyarság köreiben, ha eközben, amint erre már annyiszor rámutattunk, megy tovább a meseszekér, vagyis folyik továbbra is rendületlenül a liberális pénzügyi és médiavilág előretörése.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info