Ahogyan a disznó mindent megeszik, ami elébe kerül, a historikus is mindent elolvas, amin megakad a szeme. Így történt, hogy tegnap, a kommunizmus áldozatainak emléknapján a Mazsihisz honlapjára is rákattintottam. Bár ne tettem volna – mondhatnók. No de mi is történt?
Válaszul idemásolom az e napon honlapjára feltett három cikk közül az egyiket:
„Önvédelmi és elsősegély-tanfolyamra gyűlt össze kedden Prágában az európai rabbik egy csoportja a kontinensen az utóbbi időben tapasztalt antiszemita támadásokra válaszul.
A képzés során többtucatnyi zsidó vallási vezető sajátíthatta el, hogyan védheti meg életét késelés esetén, és hogyan láthat el sebesülteket.
Menachem Margolin rabbi, az Európai Rabbik Központjának titkára azt mondta, az alapvető elképzelés a legszükségesebb fogások bemutatása volt. A képzést az Európai Rabbik Központja és az Európai Zsidó Társaság által szervezett éves gyűlés keretében tartották.
Margolin azt mondta, részben amiatt döntöttek a képzés megrendezése mellett, mert az európai országok kormányai szerintük semmit nem tesznek azért, hogy megvédjék a zsidókat Európában.
Hozzátette, a prágai eseményt követően több más európai államban is szerveznek hasonló tanfolyamokat. Február közepén kettős terrortámadást követtek el Koppenhágában, s az egyik lövöldözés alkalmával életét vesztette a dániai főváros egyik zsinagógájának zsidó biztonsági őre. A támadás két halálos áldozatot szedett, öten megsebesültek.
Párizsban négy zsidó halt meg január 9-én, amikor Amédy Coulibaly dzsihadista túszokat ejtett egy kóser szupermarketben, két nappal a Charlie Hebdo szatirikus francia hetilap szerkesztősége ellen elkövetett, 12 ember életét kioltó vérengzés után.”
Ennyi. Nem nehéz kibarchobázni tehát a hírcikk olvasatát: késelik szerte a zsidókat Európában, és a szegény rabbik pedig tehetetlenek. A kormányok pedig fülük botját sem mozgatják eközben.
Most nem részletezem persze, mégis mi minden történik a Szentföldön, Urunk Jézus Krisztus szülőföldjén a palesztinokkal. Nem, miként azt sem, hogy ha ők gyakorolják az önvédelmet, milyen sors vár reájuk.
Csak egyet kérdezek. Miként lehetséges az, hogy a kommunizmus áldozatainak emléknapján egy fikarcnyi cikk sem található a nevezett honlapon arról, ami ezen ideológia jegyében zajlott a nagyvilágon? Amihez, tegyük hozzá, a zsidóságnak is volt azért némi köze, ugyebár.
De nem, erről ezúttal is hallgatott a „kifinomult emlékezetkultúrájú”-ak honlapja. Amivel ismét leleplezték önmagukat. Mindenesetre ha valamire, egyre azért jó volt az aznapi hírcikkeikre való rákattintásom: ismét meggyőződhettem arról, kik az igazi – árokásók, kettős mércézők.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
