Nem, nem kezdünk el számháborúzni a második világháború zsidó áldozatairól, miként az egykori koncentrációs táborok történetét sem kezdjük el értékelni – megtette ezt nemrég Germar Rudolf magyarul nálunk is megjelent könyvében (A felboncolt holocaust).
Csak egy kérdést teszünk fel: ha a Mazsihisz szerint Dachau kényszermunkatábor volt, nem megsemmisítő láger, nem lenne-e részéről ideje az ott és akkor, netán a hasonló táborokban történtek objektív átértékelése?
No de miről is van szó most konkrétan? Az MTI tegnapi jelentésében arról értesültünk, hogy „Angela Merkel német kancellár beszédet mond a dachaui koncentrációs tábor felszabadításának 70. évfordulóján – közölte vasárnap az egykori láger helyén kialakított emlékhelyet működtető alapítvány. A közlemény szerint Angela Merkel az első hivatalban lévő német kancellár, aki beszédet mond a nácik első és leghosszabb ideig működő koncentrációs táborának területén. A kancellár az alapítvány elnökének meghívására vesz részt a május 3-án rendezendő évfordulós megemlékezésen.”
Fokozott figyelemmel fogjuk kísérni természetesen a német kancellár majd akkor elhangzó beszédét, de addig is nézzük csak a hazai fejleményeket! Az MTI-jelentéshez a Mazsihisz az alábbi kommentárt fűzte:
„Dachau mintaláger volt, kialakítását és működési rendjét követték az összes többi náci koncentrációs táborban. Az első foglyokat Hitler hatalomra jutása után alig néhány héttel, 1933 márciusában szállították a lágerbe, és a háború végéig több mint 200 ezer embert fogtak kényszermunkára ott. A táborba elsősorban zsidókat hurcoltak, de romákat, melegeket, politikai okokból üldözötteket is ezres nagyságrendben küldtek Dachauba a Harmadik Birodalom minden sarkából. A koncentrációs táborban legkevesebb 30 ezren haltak meg.”
Szóval 1933-tól 1945-ig kétszázezer embert fogtak ott, és nem eleve megsemmisítés céljából kerültek oda, hanem kényszermunkára. Igen, ennyit, éspedig a Nagynémet Birodalom „minden sarkából”. És messze nem mind pusztult el.
Akkor ez most hogyan is van? Vagy az eddigi hivatalos veszteségstatisztikákról és az akkori lágerekben való bánásmódokról kialakított kép megváltoztatása amolyan „túlélői privilégium”?
Korábban idéztük magunk is Kertész Imre „Sorstalanság” -át, amelyben ezt találtuk:
„Buchenwaldban is van krematórium, természetesen, de mindössze csupán egy, s ez itt nem a tábor célja, nem a lényege, a lelke, az értelme – mondhatom bátran –, hanem csak olyanokat égetnek el benne, akik már a táborban múlnak ki, a tábori élet rendes körülményei közt.” Egy oldallal odébb pedig egyenesen így nyilatkozik: „Buchenwaldot én is hamar megszerettem.”
Érdekes. Tehát akkor eszerint nem volt származás miatt való totális megsemmisítés sem Dachauban, sem Buchenwaldban? Ha nem, csak remélni tudjuk, hogy eljön az idő, amikor az érintettek levonják majd ebből az ilyenkor szükséges következtetéseket.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info