Ez a kulcskérdése a nemzetmegbuktatókhoz és a jelenlegi kormányhoz való viszonyunknak. Merthogy a „mindenki fasiszta, aki nincs velünk” szlogenre 1945-től szocializálódott liberális-szocialista holdudvar még egy kis rést sem akar engedélyezni az általuk vakolt államtesten, nehogy nagyobb ellenállás támadjon céljaikkal szemben. Ezért, hogy a nekik való legkisebb ellentmondást sem tűrik meg.
Valaha, védve Antall Józsefet és kormányát, Benedek István arról írt, nem az a baj az „ellenzék”-kel, hogy rendre leszavazza a kormány előterjesztéseit és gátolja működését, ahol csak éri, hanem az, hogy magát a nemzetet akarja mintegy „leváltani”. Számára már maga a nemzet fogalma is értelmezhetetlen. Bürokrata, technokrata kozmopolitákat tud csak elképzelni, madáchi falansztertudósokat az államvezetésben, közigazgatásban, oktatásban és médiában. És olyan tipikusan tömegembereket, akiket pláne az utóbbiban „foglalkoztatottak” tesznek céljaiknak megfelelően manipulálhatókká. Egy szemléletes példával élve, azt akarják, hogy érdeklődésüket olyan „hír”-ek kössék le, mint az, amit például az origo.hu tálalt:
„Egy új elmélet szerint a Hold nem a Földdel együtt keletkezett, nem is bolygónk testéből szakadt ki, hanem a Vénusztól kóborolt el, és a Föld csak befogta a jövevényt. Holdunk a Vénusz ajándékaként került bolygónk körüli pályájára.”
És történt mindez ki tudja hány százmillió, netán százmilliárd éve! Mindezt szájtátva olvasva pedig eszükbe se jusson, hogy fölkapják fejüket és azt mondák erre, amit egy helyettük is gondolkodó író, Pozsonyi Ádám:
„Sose tudtam ép ésszel felfogni, egyáltalán ezeket minek fizeti egy közösség, és egyáltalán minek ilyesmivel foglalkozni? 4 milliárd év! Meg hatszáztízmillió. Az ember tudata az ezer évet nem tudja átfogni, és idegen neki a tizenöt évvel korábbi önmaga. Nem érti a nagyapái nyelvét. De jön a tudós, és rábök: hatszázmilliárd! És nem értik, hogy tökmindegy a föld lapos vagy kocka alakú, az a lényeg, hogy hasznosan töltsem azt a néhány évtizedet, legyen, aki szeret, és ne rongy emberként tegyenek a földbe… ”
No de kanyarodjunk csak vissza kiindulópontunkhoz! A médiafüggő tömegember az efféle „hír”-ek mellé desszertként vegyen ugye magához „szellemi” vacsorázása során naponta minél több Néphazugság-szeletet, szubtilis cikkeket arról, hogy mennyire élhetetlenné, elviselhetetlenné teszi életünket ez az arrogánsan nacionalista Orbán-kormány.
Itt van erre példaként Csillag István beszédes címűé a keddi Néphazugságból: „Ich bin ein Budapester!” Tehát nem magyar, csak budapesti. Szép. Öklendezést elkerülendő, csak a főbb pontjait idézzük. Eszerint az Orbán-kormány Magyarországot zsákutcába vezette, amelyben elveszett a méltóság, odaveszett a biztonság, oroszfüggővé váltunk a kormánytagok mutyizása érdekében, s a „jogállamiság” csíráit is elnyomja a hatalomgépezet.
Nem is érdemes több szót vesztegetni az efféle szösszenetekre persze, mondhatnók. A kutya ugat, a karaván halad – tehetnők még hozzá a közhelyes közmondást. A komoly kérdés persze csak az, hogy ténylegesen merre is? Mármint a mindenkori kormány, amely gyakran önmaga árnyékától is megijed, ha valamelyik „másként gondolkodó” csak egy kicsit is elszellenti magát.
Mert csak a vak nem látja, valójában kik is osztogatják a kártyalapokat? Ugyanazok, akik valaha a mai publicisztikánk elején emlegetett Antall-kormányt is szapulták. (Gyakorta éppen pártján és kabinetjén belül, mint mondjuk Szabó Iván, Furmann Imre vagy Debreczeni József.) Holott abban is ők vitték a prímet. De erről persze nyilván azok tudnának bővebben informálni bennünket, akik csak némileg is bennfentesekként átláttak már akkor a szitán, akik a tűz közeléből tudták, hogy valóban a nemzetet akarják leváltani.
Mert lehet bírálni, és kell is, a mindenkori kormányokat, de konstruktívan. Azaz történelmünk alapértékeit soha meg nem kérdőjelezve, az azokhoz való ragaszkodásból jottányit sem engedve. És építően, mindig megfogalmazva, mit akarunk és azt miként, és hatalmi helyzetbe kerülve nem annak a teljes ellenkezőjét megvalósítani, amit meghirdettünk.
Mindezekre tekintettel valljuk, hogy teljesen más oldalról, de nekünk is van bőven okunk a kormány kritikájára. A nemzetmegbuktatóknak sok az Orbán-kormány – és nekünk? Nekünk kevés tényleges teljesítménye alapján – válaszolhatnók. Kevés, mert a szép jelszavak oly gyakran csak sallangok, retorikai fordulatok. Persze lehet erre mondani, igen szűk a kabinet mozgástere, ráadásul soraiban sem ismeretlenek azok, akik – talán nem is akármilyen szinten – a háttérhatalom kiszolgálóemberei. Ettől azonban a tény még tény.
Ez – sokszor leírtuk, csak ismételjük – pedig nem más, mint az, hogy ameddig a médiahelyzet változatlan, aligha lehet szó a fennálló status quo érdemleges megváltoztatásáról nemzetünk érdekeiben. A nemzetfelépítés és a nemzetmegbuktatás alapvetően kommunikációs stratégiákon alapszik ugyanis. Vagyis ha azok a nemzetmegbuktatók kezében maradnak továbbra is, a kormány keze meg lesz kötve.
Ami persze a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy mindent elkövetnek a nemzet megtévesztésére, majd megbuktatására. Éppen ezért minden állam és kormány elemi kötelessége lenne a média megrendszabályozása. Amelynek világában bizony messze nem elégséges a szakmai felkészültség, annak részeként a mégoly jó kommunikációs készség, ahhoz nemzethűségnek is társulnia kell – megmaradásunkért.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info