Mintha a modern kori adósrabszolga-tartás forgatókönyvéből idéznénk, mondhatnók, ha elolvassuk a Financial Times elemzője, Gideon Rachman írását. Amiből feketén-fehéren kiderül, mit is üzen minden EU által kárvallott európai országnak a háttérhatalom. Azt, hogy legyenek csak továbbra is engedelmes adósrabszolgák. Az MTI által ma közzétett elemzés egyértelmű üzenet: az adósság leírása „az Európai Unióban északon és délen egyaránt súlyos politikai következményekkel járna”. Nem nehéz kitalálni persze, mégis mivel: „Ha a kormányok lemondanak követeléseik egy részéről, akkor a hitelező országokban megerősödnének a szélsőjobboldali és nacionalista erők, amelyek eleve ellenezték a görögök megmentését.”
Pont az említett erők ellenezték? – kérdezhetnők közbevetésül. De folytassuk csak az idézést belőle!
„A kiigazításra kényszerülő déli államokban pedig megerősödhetnek a görög választási győztes Szirizához hasonló üzenetekkel operáló baloldali radikális erők, amelyek az adósság elengedését és a szociális kiadások jelentős növelését követelik. Ez a piaci bizalom összeomlásához vezetne. A tagállamok közötti bizalom is meginogna, ami miatt az egész Európai Unió egyben tartása nehezebbé válhat.”
Szóval lehetséges, hogy Görögországban a politikai paletta mindkét oldalán álló tömegeknek egyre inkább elegük van a monetáris gazdaságból, a globális pénz- és gazdaságpolitikából? Meg aztán a dominóelv alapján a többi tagországnak is?
Úgy tűnik azonban, hogy a háttérhatalmi elemzőt valahogy ezek a kérdések sem ingatják meg abban, hogy teljes mellszélességgel védje mundérja amúgy már régen elvesztett becsületét. Mintha 1986-ot írna. Amikor is Moszkvában eleinte tagadták a csernobili atomkatasztrófa tényét, majd miután azt kénytelenek voltak a világszerte közismertté vált tények hatására mégis elismerni, viszont annak globális hatásait továbbra is megkérdőjelezték. Mintha végül is csak egy kis üzemi baleset történt volna az ukrán atomvárosban!
Olybá tűnik tehát, mintha megállt volna az óra Brüsszelben, mintha ma is 1986-ot írnának ottan. Ahonnan automatikusan elvárják a jobbágyhűséget:
„Valójában az Európai Unió csak úgy tud működni, ha minden ország bízik abban, hogy a többiek is tiszteletben tartják a költségvetési előírásokat és az uniós jogot – írta Gideon Rachman, aki szerint mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy Görögországnak egyszerűen tovább kell szenvednie, terhei enyhíthetőek a törlesztés feltételeinek könnyítésével, például a fizetés elhalasztásával, míg a görög gazdaság kellően meg nem erősödik s növekedésnek nem indul.”
Helyben vagyunk! Halassza el a fizetést, de közben újabb és újabb hitelek felvételére kényszerítendő. S ha ezt netán megelégeli, vagyis nem köt újabb és újabb „kompromisszum”-ot Brüsszellel, „év végére az eurózónán kívül találhatja magát, amely sokkal többet ártana a görögöknek, mint a hitelezőknek, valódi katasztrófa volna Görögország számára, rosszabb, mint bármilyen megszorítás”.
Ismerős megfogalmazások, ismerős üzenetek. Az ókori világ csodaállama is adja meg magát, sőt minden érintett ország. Öröm viszont az ürömben, hogy a nadrágszíjat nem lehet végtelenségig megszorítani. Különösebb közgazdasági elemzések nélkül is be fog következni ugyanis az egyre többek által már várt totális globális összeomlás, és akkor Athén is élheti majd a maga életét. Miként majd mi is.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
