Megint csak helyben vagyunk. Ismét támadásba lendült egy jól körülhatárolható szegmens. Amely önmagát amolyan főinkvizítori autoritással ruházza föl. És ha megállapítja, hogy a kereszténységnek befellegzett, akkor punktum. Aki pedig ez ellen protestálni merészel, megkapja bizony rögvest az ilyenkor megszokott jelzőket.

Elemében van Németh Sándor, a Hit Gyülekezete „lelkész”-e. Amint az ATV ma közölte, a Hetekben fejtette ki tőle természetesen nem először olvasott magvas gondolatait a – kereszténységről. Amivel kapcsolatban persze jót még nem hallottunk vagy olvastunk tőle. De mi is a baja vele ténylegesen?

„A párizsi terrormerénylet után egyes vallási vezetők, politikusok teljesíthetetlen követeléssel lépnek fel a szabad világgal szemben. A vallások védelmét a szólásszabadság elé szeretnék helyezni, és a jövőben szankcionálnák a vallások, vallási rendszerek, azok alapítóinak, képviselőnek a kritizálását.”

Aki tud olvasni a sorok között, nyilván rögvest észreveszi, mire is megy ki itt ama bizonyos. Nehogy már a keresztény világ alapítóját, a Megváltót, helyezze mindenek elébe és fölébe bárki is! Még akkor se, ha a földgolyón élőknek óriási hányada az ő vallását vallja magáénak.
Vagy egyáltalán, milyen alapon hivatkozna Istenre, aki „a saját létezéséről több évezred óta nem adott empirikus igazolást az emberiségnek”.

Alighanem lebecsülnénk olvasóinkat, ha itt most ontológiai magyarázatokba bocsátkoznánk Isten létéről. Nem, ennyire stupid még a nevezett gyülekezet főembere sem lehet, mondhatnók. Vagy mégis? Fogas kérdés. Mindenesetre fél. Fél attól, hogy a kommunista rendszer keresztény színezettel tér vissza:

„A néhai április 4-ei vagy a nagy októberi szocialista forradalom ünnepségein diákként elszenvedett kényszereket ostobaság átkeresztelni, keresztény színezettel felöltöztetni, áthagyományozni és rákényszeríteni más világnézetű emberekre. Ez a kereszténység végleges halálát jelentené.”

Nem, bármennyire is hihetetlen számára, az igazság, természetéből következően, bizony térítő, ha úgy tetszik, kényszerítő jellegű. Legyen szó annak bármilyen vonatkozásáról. Például mindnyájan tanultunk matematikát. Így belénk vésődött, hogy a kétszer kettő mindig, mindenhol – négy. Aki mást mond, téved. Az igazság és a tévedés nem fér meg egymással.

Ahogyan az igazságok örökök, a tévedések is. No de nem vesszük most sorra persze mindazon sületlenségeket, amit a nevezett ismét egymásra lapátolt. Ami miatt egyáltalán foglalkozunk most agymenésével, csak azért van, mert ezúttal ismét elfeledkezett szót ejteni azokról, akik – úgymond – „vallásuk” nevében nem éppen humanizmusukról közismertek.

Vajon miért? Miért, hogy a vesszőparipa köreiben untig csak Róma a Vatikán, a pápaság? Miért, hogy ha egy keresztet, feszületet, madonnát ledöntenek, nem jajdulnak fel? Ha már egyszer folyton arra hivatkoznak, hogy minden vallás egyforma és egyiket sem érheti bántódás. De szép is lenne, ha e kérdéseket végre-valahára tisztázná!

Ifj. Tompó László – Hunhír.info