„Esélyegyenlőség”. De sokszor és sokaktól halljuk ezt. Akik a kultúra sokszínűségét hirdetik fennhangon. Milyen érdekes viszont, ha képviselőiről neveznek el díjat, egy bizonyos körnél tovább nem jutnak a névválasztásban. Óh vajh ki érti ezt?

E kérdés jut ismét csak eszünkbe a Néphazugság csütörtöki hírcikke kapcsán (Szemere Katalin: Tompa Andreának morális dilemmát okozott a Márai-díj). Merthogy van ilyenfajta kitüntetés is. No de lássuk a két lényegi bekezdést belőle!

»Az idén Tompa Andrea, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának adjunktusa, a Színház című folyóirat szerkesztője, a Magyar Narancs kritikusa vehette át a Márai-díjat Balog Zoltán minisztertől. Az elismerést minden évben a Magyar Kultúra Napján adják át életműért vagy a díj adományozását megelőző évben megjelentetett kimagasló értékű prózakötetért, valamint magyar író külföldi elismerést szerzett munkásságáért. A hivatalos indoklás szerint Tompa Andrea a XX. századi kisebbségi lét tragédiáinak és traumáinak újszerű és hiteles prózai ábrázolásának elismeréseként kapta.

Tompa Andrea a jövő hét keddjétől a NolTV.hu-on megtekinthető Nol Presszó-videó felvételén a Népszabadságnak többek között elmondta: súlyos morális dilemmát jelentett neki, hogy ettől a kormánytól elfogadjon-e bármit, hiszen tevékenységének nagy részével képtelen azonosulni. Tavaly augusztusban, amikor Kertész Imre megkapta a Magyar Szent István Rendet, eltöprengett, hogyan viselkedik az alkotó egy ilyen helyzetben. Most saját magának is föl kellett tennie a kérdést.«

Szóval mégis elfogadjuk a díjat azoktól, akiket megvetünk. Mint egykor Márai, tehetnők hozzá. Aki a Horthy-korszak egyik vezető könyvkiadójának, a Révainak köszönhetően igazán nem szűkölködhetett akkoriban. Művei garmadában lepték el könyvpiacunkat. Mégis, másról sem panaszkodott második világháborús naplójában, minthogy mennyire koldusszegény pária errefelé mindenki, aki igazi értelmiségi.

Nem, nem kezdünk el nyelvelni Márai életművének oly sokszor emlegetett fonákságai miatt. Akár még azt is aláírjuk, legyen Márai-díj. No de mikor lesz viszont végre olyan díj, ami egy nálánál semmivel sem kisebb életmű szerzőjéről kapja nevét? Nincsen netán elég választék, és ha igen, abba nem férne bele Tormay Cécile – is?

Ifj. Tompó László – Hunhír.info