A kormány balszárnya által a Miniszterelnökség miniszteri tanácsadóvá vált Zoltai Gusztáv a minap ismét kioktatott bennünket: egykor „magyarok gyilkoltattak meg magyarokat”, de ma már más a helyzet. Elhagyott temetőik rendben tartása most már „nem felekezeti feladat: azokon a területeken, ahol száz kilométeres körzetben nem élnek hittestvérek, a kormány segítségével rendbe fogják tenni azokat”.
A Mazsihisz honlapján tegnap hírcikk adta tudtul, hogy „térségi holokauszt-emlékpont” nyílt aznap Dabason, s átadásán megszólalt Ilan Mor izraeli nagykövet, no és persze Zoltai Gusztáv. Kezdjük a nagykövettel! Aki „szólt arról is, hogy a másság, a rasszizmus, az antiszemitizmus elleni harchoz mindenkinek hozzá kell járulnia, s ehhez a háborúhoz a dabasi polgármester »a maximumot adta«”.
Freudi elszólás a javából. Másság elleni harc? Miként is van most ez? Kik a mások és kihez képest azok? Eddig nem azért folyt folyton az ajvékolás, hogy mennyire nincsen tolerancia a másság iránt? Vagy azért, mert mi magyarok eszerint tehát mások vagyunk, mint ők, mindenáron harcolniuk kell ellenünk?
Megannyi kérdés, melyekre nem kaptunk választ ezúttal sem. No de nézzük ezután, mit is mondott Zoltai? Ugyanis miniszteri tanácsadóvá levése óta alig hallunk róla. A hírcikkből megtudjuk, hogy „az emlékponthoz kapcsolódva felidézte: a korabeli magyar parlament, a korabeli kormány hozta a törvényeket, ami végül a holokauszthoz vezetett, magyarok gyilkoltattak meg magyarokat”.
„Magyarok gyilkoltattak magyarokat.” Hiába, találékony egy tanácsadó ez a Zoltai. Most tehát éppen azt tanácsolja, tekintsük magyaroknak azokat, akik pedig ugyebár korántsem tekintették magukat magyaroknak. Érdekes világ. Valaki addig zsidó, amíg napfényes oldalon jár, ha már árnyékoson, akkor – más?
Úgy tűnik, ilyen kérdések azonban fel sem merülnek benne. De minek is, hiszen a lényeg a – lóvé. Erre megy ki minden. Még a temetők kapcsán is. Ugyanis Zoltai „szólt arról is, hogy Magyarországon 1608 elhagyott zsidó temető van a hitközség tulajdonában, melyeknek megőrzése, rendben tartása nem felekezeti feladat. Kiemelte: a jelenlegi kormány biztosított bennünket arról, hogy azokon a területeken, ahol száz kilométeres körzetben nem élnek hittestvérek, a kormány segítségével rendbe fogják tenni azokat.”
Arról, hogy temetőinkben hányszor és mennyiért kell megváltanunk sírjainkat, hogy egyáltalán megmaradjanak, talán nem szükséges szólnunk. Mások sírjait viszont akkor is fenn kell tartani, ha senki iafia nem néz rájuk. Ráadásul mások pénzéből. Hja, ha már kettős mérce van, terjedjen ki az mindenre és mindenkire, nemde?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info