Alekszandr Szolzsenyicintől Wass Albertig aligha becsülhető fel, hányan jutottak egyazon következtetésre a bolsevizmus lényegéről. Eszerint az nem más, mint az önkritika teljes hiánya. Nem, ha nem dübörög eléggé a gazdaság, ha mélyszegénység van, akkor arról bárki tehet, kivéve – őket.
Ez derül ki a Néphazugság tegnapi számából, amelyben bizonyos Krepler Károly oktatott ki arról, hogy az Új Világrend védelmében tüntetőké a jövő. Kilétéről az orgánum, szokástól eltérően, nem adott semmilyen tájékoztatást. Így nem tudtuk meg, hogy háta mögött mégis hány évtizeddel nézi nálánál is ostobábbaknak olvasóit.
„Akik most megmozdultak, nem szegények, nem tájékozatlanok, hanem intelligensek, nem dühből vagy gyűlöletből tiltakoznak. Nem vesztesei az eddigi gazdasági vagy politikai cikcakkoknak. Csupán védik a maguk kiküzdött gazdasági és társadalmi pozícióját. De azért keményen kiállnak. És – ki nem mondottan – ott van a gazdasági, társadalmi érdekérvényesítő erejük és képességük.”
Legalábbis szerinte, de csak a következő bekezdésig. Amiben már más azért a hangszerelés:
„Az egész eddigi politikai cirkusz, pártostul, szakszervezetestül mehet a kukába. Megjelent az új magyar polgári osztály. Hogy milyen szabályok szerint fognak működni, az még csak most alakul. Valószínűleg még ők sem tudják. De hatalom van a kezükben. A saját, a társadalomban meglévő pozíciójuk, a hálózat adta lehetőségeik. Ha nem azonosulnék velük, azt mondanám: félelmetes. Csak el ne szúrják. Hiszen Magyarországon vagyunk.”
Igen, Magyarországon, ahol – még – korlátlanul hazudozhatnak. Új magyar polgári osztályról. Ami maga sem tudja persze, mit miért, hogyan akar. Beszédes fogalmazás, annyi biztos. Kár mindenesetre, hogy nemcsak közgazdászainkat, költőinket sem olvassák. Mint Berzsenyi Dánielt. Aki így írt:
„ […]minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, melly ha megvész:
Róma ledűl, s rabigába görbed.”
Ifj. Tompó László – Hunhír.info