Nyilván messze nem e sorok írója az egyetlen, aki oly sokszor eltűnődik azon, miként lehet egy olyan természetellenes ideológia, mint amilyen történetesen a kommunizmus, mindmáig oly sokak viselkedésének meghatározója? Amikor pedig erre a kérdésre választ keres, olyanokhoz fordul, akik jóval előtte megpróbáltak erre választ adni.

Így jutott a kezébe a minap Vargha László jezsuita atya írása 1943-ból, az akkori Máriabesnyői Zarándok Naptárból. Amelyben a szerző arra a kérdésre is választ keresett, hogy az „új tatárjárás”-sal, a kommunizmussal szemben miként is védekezhetünk? A kérdés sajnos ma is időszerű. Hiszen gondoljunk csak a minapi történések közül arra, hányan követelték, hogy vasárnap is nyitva tartsanak a multinacionális áruházláncok. Micsoda dolog, hogy vannak, akik azt szeretnék inkább, hogy olyankor inkább Isten házába menjenek!

Varga atya írásában egy alapigazságra mutatott rá, arra, hogy nem kell semmi sem inkább a rosszak győzelméhez, mint a jók tétlensége. Ami által hagyták eleink, hogy a kommunista agitátorok hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb hazugságaikkal elbódítsák a naivan hiszékeny iparosokat, kereskedőket, munkásokat, magát a – plebszet:

„Bizonyos értelemben azt kell mondanunk, hogy benne Európa fordult önmaga ellen, mert a marxizmus és szocializmus nálunk termett, ez elsősorban az európai szellem végzetes eltévelyedése, előbb a mi munkástömegeinket hódította meg és a mi egyetemeinken tanították. Nem egyéb az egész, mint a kereszténységet tagadó polgári szabad gondolat lefordítása a proletárok nyelvére.”

Merthogy oly sokak bolsevizáltakká váltak vörös pártkönyv birtoklása nélkül is. A bolsevizmus „szellemi kábulata” úgyszólván magával ragadta a tömegeket, s azokat is gyakorta rabjaivá tette, akik pedig nem feltétlenül tekintették magukat híveiknek:

„A bolsevizmus szellemével az európai társadalom csak akkor fog végzetesen leszámolni, amikor majd teljesen fölébred abból a szellemi kábulatból, amely egész kultúránk velejét megsemmisítette, vagyis bolsevizált bennünket. Aki a kereszténységet elavult babonának tekinti és a saját akaratát, azaz helyesebben szenvedélyét és mindenkori érdekét vagy a megtévedt közvélemény felfogását tartja legfőbb erkölcsi aromának; aki az anyagon kívül más valóságot nem ismer vagy nem akar ismerni, aki a halált teljes megsemmisülésnek hiszi és a lehető legnagyobb földi jólétben látja az élet egyetlen célját és értékét, az a bolsevizmus lényegét magáévá tette s csak néhány másodrendű kérdésben tér el tőle.”

Alighanem vakmerő vállalkozás lenne felmérni, hányan tették lényegét magukévá, s választanák ma kommunista szombat híján az aznapi bevásárló turizmust. Egy azonban biztos: ott, ahol jól működnek az emberi együttélés szabályai, nincsenek olyan hiányok, amik betöltésére ugyan a bolsevisták ígéretet tesznek, de sohasem tartanak be.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info