Ez hangzott el miniszterelnöki szinten. Orván Viktor szavai ki is verték a biztosítékot –
odaát. Egy azonban biztos: ha kritika érheti személyét, legfeljebb azért, amiért politikája nem mindig és mindenben felel meg ezen elvárásnak. De ne keressünk kákán is csomót, hallhatjuk előre bizonyos rétegek soraiból. Rendben van, legyen úgy.
Idézzük hát az ATV-n ma „Már Tarlós is Amerikát ekézi?” című hírcikket a Fővárosi Közgyűlés tagjainak eskütételéről, amelyen a miniszterelnök kijelentette: „Csak egy gyenge országnak nincsenek konfliktusai. Az elmúlt négy évben sokkal többet ért el az ország úgy, hogy vállalta a nehéz küzdelmeket, mint ha csendben maradt volna, és vakon követi azt, amit a Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Európai Unió vagy valamely nagyhatalom utasításba ad. Szuverén országhoz méltatlan dolog lenne ez.”
Vagyis ne kövessük vakon a kufárokat! Legyen elég erőnk a korántsem csupán köznapi kommunikációkban, hanem törvények alkotásában és végrehajtásában leledző ellenálláshoz. Ami talán a legnagyobb deficit honi históriánkban. Mert mit is írt ezzel kapcsolatban egykoron a rovatunkban oly sokszor idézett Nyisztor Zoltán?
„A magyar életnek az a nagy hibája, hogy sohasem akar kellő időben az új igényeknek és követelményeknek megfelelően átszerveződni. Látja, érzi, szinte maga jelzi és jelenti az átalakulás szükségességét, de aztán ernyedten zuhan vissza a megszokás kényelmese párnáira.”
A „Magyar Kultúra” 1938. április 5-i számából idéztünk. Nem tehetünk mást, minthogy ennek alapján azt kívánjuk a miniszterelnöknek, legyen az eddigieknél jóval több bátorsága ahhoz, hogy a címbeli kívánságnak érvényt szerezzen!
Ifj. Tompó László – Hunhír.info