Ilyenből úgy tűnik, minden napra jut bőven. Az orgánum mai számában úgy tesznek arrafelé, mintha létezne olyan, hogy világnézeti semlegesség. S ezt úgy, mintha nem kötődnének megszámlálhatatlan szállal a baloldalnak nevezett halálfához.

„Merjünk lokálpatrióták lenni!” címmel Barkóczi Balázs „politológus, tanár” osztotta tárfelületén ma az észt. „Orbánizmus”-ról papolt. Aminek „mielőbbi leváltásá”-hoz „megfontolandó pontok”-at ajánlott. Csak az egyiket idézzük:

„Felejtsd el az ideológiát! Nincs baloldali és jobboldali járda (hacsak nem az út két oldalán). Járda van, sérült, törött járdalapokkal, amiket ki kell cserélni, javítani, felszedni, lefektetni. A helyi ügyek vállalása tudatosan negligálja a politikai dogmatizmust. A két oldal programja (szavakban) nem a végtelenben, hanem a legelesettebbeknél találkozik: természetes igény a szegénység felszámolása, a leszakadók felkarolása, a középosztály megerősítése.”

Hú, hát ilyenkor mondja az ember, hogy búcsút mond a képernyőnek, elkerülendőnek tartva a hányingert. A nevezett beszél tehát cserélésről, javításról, felszedésről, lefektetésről! Olyasvalaki, akinek eddigi élete másból sem telt szemmel láthatóan, mint az ötvenes évektől a köreiben hallottak papagájszerű ismételgetéséből. Majd jönnek ők és megmutatják, mit kell az amúgy ledönthetetlen ideológiaépítményükön kicserélni ahhoz, hogy az a végső harc utolsó másodpercéig bombabiztosan megálljon.

Járdán járásról beszélnek hát azok, akik soha életükben nem voltak útépítők. Csak olyan út építéséről vizionálnak folyton, ami pontosan olyan, mint kontinensünk nyugati féltekén az anyakönyvvezetőnél legitimált „harmadik nem”. Nem létező.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info