Mégis annak égisze alatt él és onnét küldözgeti világba napról napra, milyen rossz dolga van is itt úgyszólván mindenkinek. Úgy tűnik, tényleg felmérhetetlenül hatalmas az Isten állatkertje, amibe még ő is belefér.
S meg kell hagyni, valahogy mindig nagyszerűen tudja időzíteni, mikor pakoljon ki és döfje tőrbe azokat, akiket mindennek elmond, anélkül, hogy azok ugyanezt tennék vele. Pedig éppen ideje lenne már ennek. Mert amit ugyanis a filozófia nélküli filozófusasszony összehordott most október 24-én, azért alighanem még a Háry János-díj is kevés lenne.
Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában a nevezett napon ugyanis arról hadovált, hogy a magyar állam korrupción alapul. Nem úgy, mint USA, ahol „szent a jogállam”! Meg aztán errefelé az emberek soha semmiről semmiféle érdemi információval nem rendelkeznek, így szavazni sem tudnak helyesen. Mert nálunk az állam leszoktatja őket a gondolkodásról.
„Nem tudja az ország, mi zajlik az országban.” – summázta a helyzetet Heller, majd párhuzamot vont Kádár János és Orbán Viktor között az internet használatának megadóztatása kapcsán, mondván, milliók veszítik el ezzel utolsó minimális tájékozódási lehetőségüket. De itt van ugye ő, a gondolkodó, hogy tiltakozzon s fehéren-feketén elmondja, mi a teendő.
Hosszas hadoválását Kálmán Olga persze alig szakította félbe. Hiába, egy Hellerrel ilyet nem lehet tenni, őt csak szájtátva szabad hallgatni! E sorok írójának viszont egy vérbeli szerkesztő, Nyisztor Zoltán sorai jutottak minderről eszébe. Aki a Magyar Kultúra című társadalmi és tudományos szemle 1938. január 20-i számában ekként fogalmazott:
„A magyar életben és főként a közéletben sajnálatos módon nagyon elszaporodnak azok a rettenetes emberek, akik sohasem dicsérnek semmit, akik nem bírnak és nem is akarnak sohasem csodálkozni; akik sohasem lelkesednek és soha sincsenek elbűvölve vagy elragadtatva semmitől. Ezek azok, akik félnek attól, hogy valamit megcsodáljanak, nehogy kitűnjék inferioritásuk [alacsonyrendűségük – Ifj. T. L.]. Félnek attól, hogy dicsérjenek valakit vagy valamit, mert attól rettegnek, hogy valahogy elárulják fogyatkozásaikat. Ezek azok, akik lerombolják mások lelkesedését és elragadtatását is azzal, hogy hideg és gúnyos álfölényt mutatnak. Pedig akiknek nem adatott meg sem a gyermek csodálkozó szeme, sem bámuló lelke, az sohasem fog az égig emelkedni!”
Nem bizony, s hogy mennyire nem, arra untig elég bizonyság Heller esete.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info