Mindezt éppen október huszonharmadikán. Egy bizonyos Andrea Siebel, a Die Welt főszerkesztő helyettese. Aki a címben hordozott bűvös szó, a „világ” amolyan tudoraként tetszeleg. És fenyeget mindenkit, aki Brüsszelnek nem hajt fejet. És teszi ezt úgy, hogy közben önmagát konzervatívnak tekinti!

A Néphazugság németországi alteregójának számító orgánum, adta hírül az MTI s rögvest utána az ATV, „a magyar állampolgárok elleni amerikai beutazási tilalomról közölt kommentárt”. Siebel asszonyság elemében érezhette magát: szerinte „Magyarország nyugatellenes, antidemokratikus, antiliberális irányba tart, ami Brüsszelt talán annyira megrázta, hogy inkább elfordult, hiszen az európai eszme híveinek a jövőbe vetett bizalommal átitatott filozófiájába nem illeszkedik az, hogy uniós tagállamok méltatlanul viselkednek, és ezért büntetőintézkedéseket kell hozni ellenük, vagy akár a tagság megvonása is szükségessé válhat”.

„Európai eszmé”-ről papolt tehát asszonysága. Ami persze nem új jelenség. Thomas Masaryk meg Eduard Beneš is ezt tették már a két világháború között, miközben megnyomorították, sőt kiűzették a magyarokat s a szudétanémeteket a Felvidékről. De maradjunk csak Siebelnél:

„Orbán érzékeli és kihasználja az EU szerkezeti gyengeségeit, és egy illiberális állam felépítéséről beszél, az Egyesült Államok viszont ezt megelégelte és megtagadta néhány magyartól a beutazást. Az amerikai lépés szégyenbe hozza Brüsszelt, ugyanakkor esélyt is jelen számára. Ha a nagyobb és súlyosabb Oroszország elleni szankciók is kifejtenek hatást, akkor miért ne lehetne Magyarország ellen is büntetőintézkedéseket bevezetni. Magyarországnak szüksége van az EU-ra, de ez fordítva is igaz?”

S ha már az USA velünk szemben ekként eljárt, már csak „Berlin és Brüsszel következhet”, tette hozzá a lap online változatán bizonyos Keno Verseck. De megszólalt ugyanaznap a Gazeta Wyborcza című lengyelországi liberális lap is ez ügyben. Egyik cikke Radoslaw Sikorski volt lengyel külügyminiszter önmaga által visszavont kijelentésével foglalkozik, miszerint „Vlagyimir Putyin orosz elnök már 2008-ban felajánlotta Donald Tusk akkori lengyel miniszterelnöknek Ukrajna feldarabolását”, s nem kizárt, hogy „Putyin Magyarországnak is felajánlhatta Kárpátalja elcsatolását 2008-ban. Elképzelhető, hogy a magyar választók megbocsátanák Orbán Viktor kormányfőnek a Moszkvával való szövetséget, ha vissza tudná szerezni a Trianonban elveszített területek egy részét.”

Micsoda, felborult volna Kárpátalja vonatkozásában a trianoni status quo? De nem folytatjuk a tegnapi lapszemlézést. Már csak azért sem, mert 1956-ról egy büdös sort sem olvashattunk az „európai eszme” elkötelezettjeinek orgánumaiban. Zárásul mindössze annyit jegyzünk meg, hogy ötvenhat igazi hősei odafentről csak azt üzenhetik, sokáig kell még szellemükben harcolnunk. Csak most már nem Moszkva ellen.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info