Nem, kedves olvasó, nem polgárpukkasztás a cím. Ne gondolja, hogy netán Berecz János elvtárs remek kis klasszikusa szállt a fejembe, „Az ellenforradalom tollal és fegyverrel”. Nem. Hanem gondolkodjunk csak el azon, mégis kik és miért is robbantották ki az emberi történelem megannyi forradalmát? És azon is, miért, hogy például néhai kormányzónk a saját rendszerét maga is „ellenforradalmi”-nak nevezte.

Nem fogjuk természetesen felsorolni a revolúciókat, forradalmakat. Csupán arra mutatunk rá, ami tény. Vagyis arra, hogy azok mindig és mindenütt Isten elleni lázadások voltak. Hol nemzeti és szociális, hol balos utópiák jelszavainak skandálásával. A forradalom maga a lázadás a rend ellen. Nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy az aljaember luciferi gőgjének felszínre kerülése.

Igen találóan fogalmazta meg a Bangha Béla-féle Katolikus Lexikonban még 1931-ben vitéz Homa Gyula néhai budapesti könyvtáros, mi is valójában a forradalom:

„Valamely állam alkotmányának megváltoztatására irányuló törekvés, főleg pedig annak végrehajtása. Párhuzamos, de ellentétes fogalom a reformmozgalom, amely célkitűzéseit alkotmányjogi alapokon törekszik végrehajtani. A forradalom lényegéhez tartozik, hogy az állami berendezkedések felforgatására irányul. A politikai forradalmak tipikus példája a nagy francia forradalom, melynek hatása alatt fejlődött ki a forradalom elmélete. A forradalmak történeti fejlődése eleinte nacionalista és polgári, a legújabb korban pedig proletár-kommunista és internacionalista jelleget mutat. Az utóbbiakhoz tartoznak korunk bolsevista mozgalmai. Minél harmonikusabb valamely társadalom nemzeti, gazdasági, szociális, kulturális és politikai élete, annál kevésbé rázkódtathatják meg a forradalmi mozgalmak. A forradalmak egyetlen hatásos ellenszerét a kellő időben és helyesen alkalmazott társadalompolitikai reformokban ismerhetjük fel. Minthogy az Egyház elvben ellenzi az államrend jogellenes felforgatását, a forradalmaknak éle rendesen az Egyház intézményei ellen is irányult.”

Tipikusan római beszéd, mondhatnók. Egyenes állásfoglalás. Igen, ott üti fel fejét leginkább a forradalom, ahol nincsenek eléggé rendezett társadalmi és szociális viszonyok. A forradalmárok, ezt kihasználva, fűt-fát ígérnek mindenkinek. De csak addig, amíg hatalomra nem kerülnek. Onnantól mindent a feje tetejére állítanak.

Így érthetjük meg 1956 lényegét is. A Horthy-korszak megoldatlan problémáit meglovagolva alakult ki nálunk 1945-től forradalmi helyzet. Amire ötvennyolc éve nemzetünk legjobbjai ellenforradalmi válaszokat adtak. Éppen ezért legjobb, ha a forradalomnak már a jelzőjét sem vesszük ajkunkra.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info