Amikor ezt olvastam tőle, a tömény kádári időkre asszociáltam egyszerre. Amikor ugyanis a párttaggyűléseken a napirendi pontok közül a „szocializmus építése” került sorra, mindenki azt mondta: „Ugorjunk tovább!” Amikor a fejesek mindenről beszéltek, de semmihez sem értettek. Illetve csak az ezáltali romboláshoz, mint most éppen Bokros.
A Néphazugság pénteki számában Pető Péter és Szalai Anna beszélgetett Bokrossal. Normális országban persze, ahol minden és mindenki a maga helyén van, az, hogy van egy Bokros Lajos, aki folyton csak zöldségeket beszél, nyilván nem lenne hírértékű. Legfeljebb a virágpiacon, ahol jót röhögve térnének napirendre mindazok fölött, amiket összehord. De nálunk, miként vén kontinensünkön úgyszólván mindenütt – kivéve talán Lengyelországot – más a helyzet.
Szóval itt van Bokros, aki mindjárt az elején arra a kérdésre, mégis miért kellene rá szavazniuk a tisztelt választópolgároknak, imigyen felelt:
„Elsősorban azért, mert személyemben bizonyítottan az ésszerűségre, a szakszerűségre, a becsületre és a hitelességre lehet szavazni. Az elmúlt húsz évben bebizonyítottam, hogy vallott értékeimhez, programomhoz akár még időleges népszerűségvesztés árán is hű vagyok.”
Az örökösen pártatlanságát, tárgyszerűségét hangoztató riporterek azonban ezúttal is hűek maradtak énjükhöz, ugyanis eszükbe sem jutott, hogy megkérdezzék, miféle értékeket ismer, amikhez oly hűséges. Csupán annyit jegyeztek meg helyette, hogy „joggal érheti viszont az a bírálat, hogy nincs önkormányzati tapasztalata”. De hát erre is akadt kádenciája:
„Egy még nagyobb önkormányzó egységet már megmentettem az államcsődtől. Azt úgy hívták, hogy Magyarország. Utána nyolc évig voltam a Világbank igazgatója, huszonöt országban segítettem gazdasági stabilizációt, bankszerkezet-átalakítást, a piacgazdaság alapintézményeinek megteremtését. Néhány országban az államháztartási reformok kialakításában is komoly szerepet játszottam, aminek mindig fontos eleme az önkormányzatok reformja.”
Mondom, tömény kádárvilág. Amikor a korszak névadója már fél lábbal a sírban is csak azt hajtogatta, hogy „nekünk problémáink vannak, de válság nincsen”, s hogy „haladunk a szocializmus útján”. Amikor a főnök és beosztott egyaránt nem értett semmihez, s ezt mindenki tudta is. De vajon holnap is így lesz ez Bokrossal?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info