Egy héttel az önkormányzati választások előtt alighanem minden napi hír kommentálásánál fontosabb, hogy rámutassunk erre. Merthogy a drága jó honpolgár rendre csak kapja a szórólapokat, melyeken csupán ígéretözönöket talál. Programokat azonban, amik legalább köszönő viszonyban vannak a valósággal, szinte soha.
Nem, nem kell megijedni, eszünk ágában sincs most ezekből tallózni, elvégre van szellemi higiénia is. Csak szomorúan konstatálhatjuk, hogy a liberalizmus e téren is óceánként borítja el világunkat. Gondoljunk csak arra, naponta hány felesleges, értelmetlen, sőt egyenesen bántó szóval találkozunk csaknem mindenhol, de főleg választási szórólapokon!
Szőcs Zoltán, a kiváló közíró nem véletlenül írta könyvében (Völgyi beszéd, 2013) : „Egy átlagos napon 4-6 politikai, kereskedelmi reklámlevelet dobok ki postaládámból – természetesen olvasatlanul. A szó inflálódása látványos: szavak mindenütt, a villamos oldalán, a gigantikus posztereken, minden tenyérnyi szabad helyen ízléses és ízléstelen hirdetések tömege. Szó, szó hátán, de semmi gondolat!”
Viszont azon kevesek, akiknek a leírt vagy kimondott szavuk mögött tényleges tartalom van, olyanoknak számítanak, mint a középkorban a leprások, akik elől kitértek, ha azok kereplőjükkel jelezték jelenlétüket. Akik az igent igennek, a nemet nemnek nevezik, óhatatlanul partvonalra, sőt azon kívülre kerülnek. És hát persze, legyünk igazságosak, messze nem csak a politikai paletta bal féltekén.
Úgy tűnik tehát, az is igaz ilyetén, amivel a nevezett közíró fentebbi idézetét folytatta: „Ma Cicero nem csinálna Rómában közéletet: négy-öt különc hallgatná őt, és ők se feltétlenül értenének egyet.A szellem ellenségei sikeresen kiölték a szavak és az általuk hordozott fogalmak súlyát, kicsorbították az élét, ezzel lefegyverezték az értelmiséget.”
Már ha létezik olyan, persze. Mert például a pártok képviselői ahelyett, hogy a kultúra megmaradt mohikánjainak nyitnának rendszeres fellépési lehetőségeket, beérik nagyságtudatuk önreklámozásával politikai korteshadjárataik során. Ilyetén az ő szavuk is éppúgy inflálódik, mint a multinacionális vállalatok reklámlapjaié.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info