Valóban az. Igen, nem tévedés, ilyen is elhangozhat nálunk. Ráadásul önmagukat kereszténynek tartók támogatásával. Ja meg, hogy a holocaust túlélői nem fognak nekünk megbocsátani. Hát idáig jutottunk, tisztelt olvasónk. Áll hát a bál továbbra is.

Idézzünk hát a Múlt-kor.hu-nak a Mazsihisz honlapjára tegnap felkerült hírcikkéből!

„Auschwitzban nem a zsidóság, hanem a kereszténység halt meg” – mondta Kassai Ildikó A magányos Isten című, az Evangélikus Hittudományi Egyetemen tartott konferencián, ahol egy rabbi, egy evangélikus püspök, egy katolikus plébános, egy történész és egy vallásfilozófus elmélkedett a holokauszt „isteni felelősségéről” és azon kérdésről, hogy vajon van-e joguk és egyáltalán képesek-e a túlélők, valamint az elhunytak unokái a megbocsátásra.”

Hiába, úgy tűnik, a történelem paradoxonja, hogy vannak olyan közösségek, amelyek, ki tudja, hányszor változtatják meg saját nézeteiket. Ilyen a Krisztus Egyházához, vagyis a katolikushoz nem tartozó evangélikus felekezet, amelynek alapítója, Martin Luther viszont a zsidóságot tulajdonságai alapján az országok közéletéből eltávolítandónak tekintette. Mai hívei viszont, úgy tűnik, kevés kivétellel, száznyolcvan fokos fordulatot vettek. Nyersebben fogalmazva, zsidóbbak a zsidóknál, s olyan náluk már a holocaustozás, mint a lélegzés.

Szellemi higiénia okán megkíméljük persze olvasóinkat a hírcikk részletesebb idézésétől, ezért Kassai Ildikó fentebbi kijelentésén túl csak egy mondatot idézünk belőle, éspedig Kardos Péter főrabbitól, aki arra a konferencián felmerült kérdésre, „megbocsátható-e a holocaust”, így felelt:

„Azt, hogy Isten mit bocsáthat meg, csak ő tudja, de egy holokauszttúlélő nem fog megbocsátani, ugyanis nincs joga meggyilkolt rokona helyében ilyet tenni. Nincs erre felhatalmazott ember.”

Nos, reméljük, hogy az országunkban még elsöprő többségben levő keresztények – azaz katolikusok – tudják hova tenni az ilyen megnyilatkozásokat, s ennek jeleként igazolni, hogy a kereszténység, bármennyire is szeretnék egyesek, mégsem halt meg.Ifj. Tompó László – Hunhír.info