Távol álljon tőlem a polgárpukkasztás, s ennek jeleként bármely más nemzet szolgai másolása igenlésének másokra erőltetése. Mégis, látva ugyebár az Új Világrend tovaterjedésének ezernyi jelét hazánkban, csak megilletődéssel szemlélhetjük, hogy Lengyelország jó ideje annak utánzása nélkül is igyekszik megőrizni hagyományait.

A minap három napot töltöttem Lengyelország délkeleti féltekén. A szlovák-lengyel határt átlépve teljesen más világ tárult ki előttem, mint amit mindannyian látunk csonka honunkban. Mi az, ami hamarosan szembeötlött? A mindenütt uralkodó rend és tisztaság. Úgyszólván elvétve lehet látni romos épületeket. Általában igyekeznek mindennek megadni a formáját.

És itt érkeztünk el a lényeghez. A lengyelek katolikusok, ami emberi kapcsolataik megélésében, családi és nemzeti hagyományaik erőteljes ápolásában mindmáig annyiszor megmutatkozik. A templomok mindig telve vannak szentmise alatt, sőt sokan bejáratuk előtt állva hallgatják azt. Az utak mentén sűrűn felbukkanó feszületek és madonnák is gondozottak.

Volt alkalmam például megtekinteni Przemyśl helytörténeti múzeumát (Muzeum Narodowe Ziemi Przemyskiej), amelynek méltán legszebb része ikonográfiai galériája. Bizonyítéka annak, hogy a szentek kultusza mennyire át meg átjárta a lengyelség valamennyi rétegét a történelemben, s vált alakjuk a képzőművészet megannyi terén gondolkodásuk részévé.

Ráadásul kegyelettel őriz magyar emlékeket is. Ugyanis e városban épült Európa egyik legnagyobb katonai erődítménye, s az első világháború idején a körülötte folyó harcokban részt vett a költő Gyóni Géza is, akinek híres verse, a „Csak egy éjszakára…” kezdetű, a kiállításon megtekinthető, s hallhatók archív felvételekről első világháborús bakanótáink is.

Ugyanakkor e kiállítás egy külön termet szentelt a környéken élt zsidóság bemutatásának is. Ámde hogyan! Nem a lengyelséget vádolva, azt eleve kisebbrendűnek, sőt bűnösnek tekintve, hanem az érintett etnikumot a maga valóságában bemutatva. Mert így is lehet ám történelmet formálni. Másokban való bűntudatkeltés és hisztéria nélkül is lehet hatni. Sőt igazán csak úgy!

Meg aztán a munka erejével. Mert még csak véletlenül sem láttam ottani utamon munka nélkül is segélyben részesülőket. Arrafelé evidencia még ma is, hogy minden munkaképesnek dolgoznia kell, nem pedig nem mások rászedésén spekulálnia. Nyilván ezzel magyarázható, hogy országukat lejárató fizetett politikai ügynököknek nem terem náluk babér.

Megannyi benyomást lehetne persze még rögzíteni, de a szavak bizony aligha adhatnák vissza azokat. Merthogy aki csak egyszer is jár lengyel földön, szomorúan konstatálhatja, mennyire más úton is járunk mi, mint a lengyelség. Pedig azt is hányszor igyekezett a történelem megtizedelni! Hol a reformáció, hol a kommunizmus. De valahogy egyiknek sem sikerült.

Nem, s talán leginkább azért nem, mert katolikus maradt, mert gyermekeit egy hiten, egy valláson nevelte. Noha az ország tíz éve tagja az Új Világrendet mindenáron reá erőszakolni akaró Európai Uniónak, mégis ezerszer jobban őrzi vallási és nemzeti hagyományait, mint mi. Ezért mondhatjuk: ébredj magyar, kövessed a lengyel utat!

Ifj. Tompó László – Hunhír.info