Tegnap már szóvá tettük ugyan Ungváry Rudolf aznapi népszabadságbeli és klubrádióbeli agymenését, miszerint „fasisztoid” a nálunk lévő mostani rendszer, ám találtunk azért abban egy eléggé kínos elszólást is, a fentebbi mondatot. Csak hát ugye a kérdés az, hogy aki ilyet leír, miért nem vonja le belőle a logikus következtetést.

Vagyis azt, hogy akkor neki és híveinek semmi keresnivalójuk a politika porondján. De lássuk csak, miről is hadovált!

„Az ellenzék nem azért erőtlen, mert a baloldalnak vagy a liberálisoknak nincs vonzó programja, hanem azért, mert arra nem tud valójában választ – s vele programot – adni, hogy miért teljesen esélytelen: a mai rendszert ugyanis csak megdönteni lehet, nem pedig választások útján felváltani.”

Nos hát, ami a rendszerdöntögetést illeti, nem kétséges, mi minden fér bele. Az 1871-es párizsi kommün óta tudjuk, a baloldaliak, a liberálisok mi mindenre képesek e téren. Luciferi gőggel, sátáni vigyorral a „demokráciá”-t ajánlják mindenre gyógyírként. Mint Ungváry is:

„Csak egyetlen programnak van értelme: visszaállítani a demokráciát. Nem volt ez másképp az olasz és német hatalmakkal (és szövetségeseivel) szemben, se a francói Spanyolország, se a salazari Portugália, de még ezeknek a rendszereknek az első mutációja, a peróni Argentína esetében sem. De – Argentína kivételével – sohasem az egykori demokráciát állították helyre, hanem annak a tanulságok alapján újjáteremtett, összetettebb változatát, mivel a demokrácia örökké tökéletlen, de önmagát javítani tudó rendszer.”

Arról, hogy önmagát csak egyszer is és hol, hogyan tudta javítani, szintén nem szükséges Hunhír-ötpercet tartani. Ha ellenben valami szükséges, éspedig feltétlenül, akkor a tükörbe nézés Ungvárynak és sleppjének. Aztán a benne látottak alapján a távozás egyszer s mindenkorra a politika porondjáról, amíg még nem késő.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info