Alighanem komoly statisztikai apparátus lenne szükséges ahhoz, hogy csak megközelítő pontossággal felmérjük, mennyit költenek kormányok és tudományos intézetek – közpénzekből – olyan kutatásokra, melyeknek az égvilágon semmi közük nincsen megromlott emberi civilizációnk megjavításához. Mert bizony az emberiség csődje, ki tudja, hány millióan halnak éhen, de közben a Jupiter körül akarunk bolyongani.
Se szeri, se száma azon hírcikkeknek, amelyek – persze pénzösszeg megjelölése nélkül – a legfantasztikusabb fantazmagóriákat tárják rendszeresen olvasóik elé a világűr kutatásával kapcsolatban. Ami nem is lenne még tragédia, ha ez csupán fölös energiáikat, unalmas óráikat utópiakereséssel kompenzáló csodabogarak tevékenysége lenne. Ám korántsem az. Ismételjük, módfelett nehéz lenne felbecsülni, mennyit áldoznak az efféle kutakodásokra, és a róluk szóló hírcikkekkel hány millió, gyakorta megélhetési alapproblémákkal küszködő ember energiáit morzsolják fel, s teszik érdektelenné saját életük iránt is.
Itt van erre iskolapéldaként a Néphazugság szerdai, a tipikusan modern ember csődjére olyan eklatánsan reávilágító hírcikke (Ötvös Zoltán: Jégpáncél alatt burjánzik a földönkívüli élet?), amelyben ezt olvassuk:
„A Jupiter és holdjairól hamarosan többet tudhatunk meg. A NASA Juno űrszondája 2016-tól az óriásbolygó körül kering, fő tudományos célja azonban a Jupiter, nem pedig a holdak vizsgálata. Ugyanakkor az Európai Űrügynökség következő évtizedre tervezett legnagyobb tudományos küldetése, a JUICE (Jupiter Icy moons Explorer) éppen a Jupiter jeges holdjaira koncentrál. A küldetés gyenge pontja, hogy indítását 2022-re tervezik, de a szonda csak 2030-ban érkezne meg a Jupiterhez. Az európai műholdra szerelt tíz műszerből kettő kifejlesztésében a magyarok is részt vesznek. Az egyik a Jupiter rendszerének plazmakörnyezetét vizsgálja, míg a másik műszer egy magnetométer, amely a Jupiter és nagyszámú (jelenleg 64 ismert) holdjának mágneses terét kutatja.”
Nos, aki csak elemi szinten is ismeri a Naprendszer bolygóit, tudja, mi a helyzet a Jupiterrel. Anélkül, hogy részleteznénk a bolygó bárki által már a világhálóról is pillanatok alatt megtudható adatait, szembe kellene, hogy tűnjön, mennyire nincsenek meg ott az élet legelemibb feltételei sem. De sebaj, mondja erre a modern, „felvilágosult” világpolgár, azért kutakodjunk csak, hátha van mégis! Hátha tényleg létezik élet a bolygó jégpáncélja alatt!
De rendben van, tegyük fel, hogy létezik. És akkor mi van? Majd a távol-keleti emberfelesleget netán oda fogjuk szállítani a jövőben, és a felszínén rizstáblák fogják szolgálni ellátásukat? Elképed ilyenkor a modern korban élő, de – Istennek legyen hála! – mégsem modern ember. Mert, félreértést elkerülendő, nem az a bűn, hogy kutatjuk az egek titkait. Megtették ezt már az ókor bölcsei is. Hiszen, ahogyan a Szentírás is hirdeti, „az egek hirdetik az Isten dicsőségét, és az Ő keze művét magasztalja az égboltozat.” (Zsolt 18, 1-2.)
A bűn ellenben az, ha nem érjük be azzal, amivel őseink, akik távcsöveikkel űrutazás nélkül is elegendő információkat szereztek a csillagos ég titkairól. Ha a bolygókat ostromoljuk, miközben – nem naponta, percenként! – ki tudja, hányan halnak önhibájukon kívül éhen földgolyónkon. Mert az idézett hírcikk is csak egy példája végső soron a liberális tudatpusztításnak. A Jupiter jövőbeli benépesítésének esélyeit latolgassa a drága olvasó, ne saját élete problémáinak megoldásán fáradozzon!
Ifj. Tompó László – Hunhír.info