Lázár János megerősítette, hogy ő kérte fel Zoltait tanácsadójának. Így volt vagy nem, ne firtassuk. Fontosabb, hogy megbízatása kiverte a biztosítékot a Síp utcában is. Ami felveti a kérdést, mégis miért kellett eddig is kígyót melengetniük keblükön arrafelé?
Vannak ugyanis olyan kétlábú élőlények, melyekkel kapcsolatban aligha tud az ember visszafogottan fogalmazni, éspedig azért, mert elemi viselkedéskultúrájuk sincsen. Nyersebben fogalmazva, nincs szó, amivel az ember az irántuk való undorát kellőképpen kifejezhetné. Ha ugyanis valakit egy közösségen belül mindenki utál – mondjuk, mert mindenkit meglop –, annak azért illene ugye elgondolkodnia, mi keresnivalója van ottan?
Nos, ismeretes, hogy a nevezett szarkasága nemrég már olyan méreteket öltött, hogy afelett nem lehetett többé szemet hunyni. És mit tett ő erre? Netán magába szállt és lemondott önként? Nem. Mihelyst kirúgták, olyan látszatot keltett, mintha önként távozott volna, mondván, már megfáradt, megviselték a holocaustév küzdelmei. És a valóság? Néhány nap múlva már anyagi anomáliákról szólt a fáma. De nem, ez sem zavarta őt a folytatásban.
Most nagyobb fazekat keresett, ahol talán nemcsak tejföl, hús is jut neki. És talált. Ráadásul még körítés is lett új szerepe megindokolásához. Lázár kijelentette ugyanis, azért kérte fel Zoltait, hogy „több évtizedes közösségszervező tapasztalatait felhasználva adjon tanácsokat adott esetben vitás kérdésekben”. És a valóság? Ismét Lázárt idézzük: „Ez korántsem jelenti, hogy mindenben egyetértenénk, vagy hogy ő elvtelen támogatója lenne a mi politikánknak.”
Lehet tehát, hogy mégsem Lázár kuncsorgott Zoltaihoz? Merthogy a volt munkásőr nem maradhat éhes. Ha nem adnak neki, mint a galamboknak, oda száll, ahonnan jut neki, s nem is csak morzsa. Mert a fő a mindig mindent túlélés, ha már nem megy a „közösségszervezés”. Márpedig nem megy, olyannyira nem, hogy tegnap Heisler András az ATV-nek elmondta, „megvan a véleménye” uraságáról, meg hogy kinevezése „mindenkit meglepetésként ért”:
„Én ugyanúgy elképedtem, mint mindenki a Síp utcában és a zsidó közösségen belül. Ez egy nem várt fejlemény. Nem hiszem, hogy egészséges fejlemény, de nem tulajdonítok neki olyan nagy jelentőséget.” – folytatta Heisler, majd azzal zárta a történtek kommentálását, hogy „mi tisztán akarunk dolgozni, úgyhogy nekünk nincs szükségünk arra, hogy legyen, vagy ne legyen valaki tanácsadó Lázár János mellett”. Pláne olyan, mint éppen Zoltai.
Aki, tette hozzá végszóként, „megbízatásával romba döntötte eddig sem makulátlan életművét”. Nagy kár viszont, hogy Heisler nem adott választ talán pont a legfőbb kérdésre. Arra, mégis miért kellett eddig is kígyót melengetniük keblükön arrafelé?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
