Úgy tűnik, ha valahol, a politikai közéletben aztán nincsen uborkaszezon. Ilyenkor is a tőkésített szenvedéskultuszt kell erőltetni. Követelni kell mind többet ebben a kirekesztő, setét világban. Mint tette Setét Jenő roma jogvédő aktivista. Aki tegnap kijelentette, hogy nem kérik, hanem követelik, legyen a nemzeti alaptanterv része a roma holocaust.
Igen, szó szerint ezt nyilatkozta az ATV-ben. Meg hogy mennyire kitaszított az ő közössége, hogy az augusztus 2-án tartott Nemzetközi Roma Holocaust Emléknap mennyire keveseket érint meg rajtuk kívül, köszönhetően a romák hazánkból egykor való deportálását tagadó Balog Zoltán miniszternek. Mondta ezt akkor, amikor nemrégen adták át Csepelen a Cigány Holocaust Központot. Merthogy ilyen is van már, ha már Magyar Gulág Központ nincsen.
No meg „politikai perverzitás”-ról hadovált. Arról, hogy „úgy beszélünk honfitársaink csoportjairól, mintha nem volnának a magyar nemzet részei”. Merthogy ők azok. Nyilván szorgosan erősítenék gátjainkat, sepernék utcáinkat, dagasztanák kenyerünket. De mi nem engedjük őket. Ahogyan régen sem engedtük. Amiért áldozatokká váltak, nem is kevesen:
„A romák tömegei váltak áldozattá a holocaustban. Teljesen méltatlan az a helyzet, amikor a közös emlékezetből és a közös tudást jelentő közoktatásból a roma történelem és a roma holocausthoz kapcsolódó tudás ki van rekesztve. Éppen ezért indítottuk útjára a megemlékezésünk napján azt az aláírási gyűjtést, amiben nem kérjük, hanem követeljük, hogy a roma történelem és a roma holocaustról szóló tudást kapjon helyet a magyar közoktatásban és a nemzeti alaptantervben.”
Arról, hogy valójában kik a kirekesztettek, s miért, kik által, nem szólt, miként arról sem, miből is áll a nem római, hanem roma történelem, s hogy miben lenne közös az a mienkével? Ami annyiban érthető is persze, hogy kár arról beszélni, ami nincs. Annyiban viszont nem, hogy akkor miért kell mégis úgy tenni, mintha lenne, s amolyan bunkósbotként használni azokkal szemben, akiktől munka nélkül is kenyeret, földet és segélyt kapnak rendszeresen?
„Azt a méltatlan alapkérdést nyitotta újra Balog miniszter úr, hogy vajon deportálták-e a romákat vagy sem, s erre az elmúlt huszonnégy évben nem volt példa a politikai közszereplők részéről, kivéve a szélsőjobboldal rendszeres holocausttagadóit.” – hápogott tovább urasága. Szóval már kérdezni sem szabad. Mert aki mégis ezt teszi – toldotta meg szavait a vele riportot készítő Rónai Egon –, az, ha nem is mindjárt holocausttagadó, de mindenesetre holtbizonyosan „holocaustot relativizáló”. Szélsőséges, kirekesztő, rasszista, satöbbi.
Eltűnődik ilyenkor az ember, s azonnal agyába villan egy szó, egy fogalom. Trianon. S hogy miért? Mert mintha akkor is pontosan ugyanaz történt volna, mint ami ma. Valakik hívatlanul bekéredzkednek hozzánk, mi pedig befogadjuk őket, aztán egy szép napon ki akarnak túrni minket onnan, amiért házirendünket velük is be szeretnénk tartatni. Holott, fogalmaz Pozsonyi Ádám (Demokrata, 2012. június 13.), „egy terület hovatartozásának MORÁLIS ALAPJA nem darabszámokon múlik. Ha a szomszéd átjön kávézni a családjával, akkor nem mondhatja azt a kávé elfogyasztása után, hogy hopp, innentől a fél lakás a miénk, mert „többen vagyunk” benne, mint a tulajdonos.”
Nem bizony. Éppen ezért észbontó, hogy azt követelik, legyen a nemzeti alaptanterv része a roma történelem és holocaust. Nos, károgjanak bármennyit is jogvédőknek álcázott aktivistáik, jobb, ha hozzászoknak ahhoz, hogy igenis munkalapú társadalomra van szükség, ahol nem a származás, hanem egyedül a becsületes munka számít.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info