Ha egy írótól még holtában is félnek, akkor – ahogyan a székelyek mondják – nyomós életet élhetett. Mint Wass Albert. Akinek köteteit a mostani csíksomlyói búcsún eltávolíttatta a román rendőrség, arra hivatkozva, hogy egy 2002-ben hozott bukaresti kormányrendelet tiltja „az emberiség elleni bűnöket elkövetett személyek népszerűsítését”. S ezzel, nem tévedés, a Néphazugság még egyet is ért!
Minderről tegnap az erdélyi Krónika napilap számolt be s annak alapján a Néphazugság. Erről értesülve azt, hogy mennyire ismerik Bukarestben Wass Albertet s általában a magyar irodalmat, történelmet, aligha szükséges firtatnunk. Azt viszont már annál inkább, hol van a pofátlanság határa a Néphazugságnál. Ugyanis a Szabad Nép-utódlap tényként könyveli el a Wass Albert fejére szórt egykori rágalmakat, szó szerint imígyen:
„Wass Albertet 1946-ban háborús bűnök elkövetése miatt egy kolozsvári népbíróság távollétében halálra ítélte. A korabeli román hatóságok azzal vádolták, hogy 1940-ben, a magyar hadsereg Észak-Erdélybe történő bevonulásakor parancsot adott több ember kivégzésére. A háborús bűnösök kultuszát tiltó romániai jogszabály értelmében három erdélyi településen távolították el talapzatáról az író szobrát.”
Figyeljünk csak az iménti tálalásra! Még csak véletlenül sem azt írja a Néphazugság, hogy a bukaresti kormány állítása szerint követett el „háborús bűnöke”-t Wass Albert. Nem. Tényként tálalja tehát maga is, hogy bizony bűnös volt, noha az író életművével foglalkozó tengernyi irodalom már régen megcáfolta, hogy az észak-erdélyi bevonuláskor „parancsot adott több ember kivégzésére”. Még csak véletlenül sem koholt vádakat emelget, csak vádakat. S mivel szó nélkül elmegy amellett, hogy egy ilyen „háborús bűnös” kultuszát tiltja a bukaresti kormány, nyilván természetesnek is tartja azt.
Mert ugyebár bűnösnek tekinteni csak az igazlátókat lehet jó ideje. S majd mindenütt. Így nemcsak Bukarestben, Budapesten is.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info