Bizony az. Hiszen mindegy, ki áll annak élén. Mert hiába hadoválja elnöke, Heisler András, hogy nem az antiszemitizmus elleni küzdelem a „főbb feladata” a Mazsihisznek, ha nincs lassan már egyetlen áldott nap sem, amikor is ne éppen arról győzne meg mindenkit, mennyire lételeme az antiszemitizmus erősítése továbbra is.
Ez derül ki két, a Mazsihisz honlapján olvasható nyilatkozata szembesítéséből. Az első május 30-án hangzott el, amikor is Breuer Péter vendégeként a Kossuth Rádió „Halljad Izrael” című műsorában kijelentette, hogy a Mazsihisznek nem az antiszemitizmus elleni küzdelem a „főbb feladata”, ez „csak kényszerpálya”.
Tartjuk ezúttal is annyira intelligenseknek olvasóinkat, hogy ne kelljen Hunhír-ötpercet tartanunk arról, mennyire kapitális ostobaságot hallottunk ismételten onnan a Síp utcából. Ahonnan hiába is repült székéből Zoltai urasága, szelleme valahogy mégis csak ott maradt.
S hogy mennyire, mutatja Heisler második, a minap Sopronban, az Újzsinagógában a városból elhurcolt zsidókra a „magyar holocaust” hetvenedik évfordulóján tartott másik hadoválása. Mivel azonban amíg a jóból a sok, addig viszont a rosszból már a kevés is megárt, csak egy bekezdést idézünk belőle:
– „Mi magyarok büszke nemzetté akkor tudunk csak válni, ha képesek leszünk őszintén szembenézni történelmünk sötét korszakaival is. Ha nem akarjuk kifehéríteni azt, ami fekete. Ha nem akarunk hőst csinálni abból, aki nem volt az, s ha nem próbáljuk átírni a valóságot, vagy akár annak arányait megváltoztatni.”
Nem konkretizálta, mely sötét korszakokra gondolt. Persze elismerjük, voltak ilyenek. Például, hogy csak Sopronnál maradjunk, amikor Heisler elei megtelepedtek falain belül. Aminek történetét hosszas előtanulmányok után bizonyos Felpétzi Győry Jenő írta meg kortörténeti regényében (A soproni zsidókapu, 1941). Ebben elbeszélte, hogy maga és gyermektársai mi mindent hallhattak tőlük. Álljon itt belőle az alábbi részlet:
„Akárhányszor kihallgattunk egy-egy öreg zsidót, mikor titokban ilyesféleképpen oktatta fiait:
– Ne legyél olyan, mint a keresztény gyermekek, buta és gyámoltalan. Őket puha élhetetlenségre nevelik, szelídségre, jellemre, becsületre… mi haszna van ennek a gyakorlati életben? Te legyél okos, merész, meg komisz, akármit mondanak… törje ki őket a frász! Te csak bosszantsd őket, ahogy bírod, de óvatos légy, hogy meg ne fogjanak…!
Egy alkalommal belopóztunk a rabbinus konyhája melletti kamrába. Néha, délutánonként itt a konyhában szokta tanítani a zsidó gyerekeket egy sámlin ülve hittanra és egyebekre. A fiúk gyékényen kuksoltak. Szörnyen kíváncsiak voltunk, mire oktatja őket? Ég felé állott minden hajunk szála attól, amit akkor hallottunk.
– Mi vagyunk a kiválasztott nép. Mi azért teremtettünk, hogy uralkodjunk az egész világ fölött. Minden eszköz, amely alkalmas elnyerni az uralmat a világ fölött, csel, fortély, ravaszság vagy akár méreg, vagy pusztítás, mindezeket megáldotta a Gondviselő a mi javunkra. Ezt jól véssétek eszetekbe. Tegyétek le a keresztényeket, ahol csak lehet. Tűrjétek némán a szidalmakat, amelyekkel az élhetetlenek, akik most a hatalmat mi fölöttünk bitorolják, elárasztanak benneteket… miért? Mert érzik, hogy a zsidó messze fölöttük áll, értelemben, tehetségben, hát irigykednek és gyűlölködnek rátok. Még ha megvernek is benneteket, tűrjétek el szótlanul és magatokban mondjátok:egy rongy, egy senki az, aki most bennünket üt! Harapjátok össze fogatokat, ha fáj az ütés, színlegesen jajgassatok és sírjatok, ha célszerűnek látszik, és azok a hiszékeny gyengeszívűek meg fognak szánni titeket és megfizetnek a verésért. Siránkozással megcsalhatjátok őket, és különben is elérkezik az idő, hogy kamatos-kamatostul visszafizet nekik a zsidó minden bántalomért. Mi vagyunk hivatva uralkodni rajtuk, letapossuk őket fortéllyal és ésszel, ügyességgel és hamissággal a szelíd, hiszékeny bolondokat, leigázzuk és megkínozzuk őket, hát legyünk türelemmel… Ezt tanuljátok meg, ez az igazság, ez a gyakorlati élet…!
Oktatás végével, mikor elbocsátotta őket, a rabbi fülünk hallatára még ezeket fűzte hozzá:
– Menjetek és legyetek alázatosak az élhetetlenek iránt, akik zsarnokoskodni akarnak fölöttünk. Mutató színből legyetek velük alázatosak, hogy bennünket igazában meg ne ismerjenek és törekvéseinket idő előtt fel ne fedezzék, hogy biztonságban érezzük magunkat, amíg rájuk hengeredhetünk. Amíg a buta puhányokat a zsidó könyörtelenül leigázza és mienk lesz a világ hatalma! Mert ők mi előttünk senkik és semmik!
Kiköpött. Amikor a hallottakat a felnőtteknek elmondtuk, nem hitték el. Azt hitték, hogy ez a gyermeki képzelet találmánya.”
Ennyit hát a sötét múltról s annak okairól, arról, hogy hiába hadoválja az ellenkezőjét a Mazsihisz, lételeme az antiszemitizmus erősítése továbbra is. Mert különben széthullik, mint az oldott kéve. S aztán, ha nem lesz többé kiktől bánatpénzt kicsikarnia, egyszer s mindenkorra megszűnik létezésének alapja.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info