A háziúr valakiket vendégségbe hív. A vendégek azonban nem vendégekként, hanem háziurakként jelennek meg és viselkednek nála. Vagyis a farok csóválja a kutyát. Megint. Mert ez derül ki a Mazsihisz minapi kettős hírcikkéből. Az egyikből, hogy a minap a Mazsihisz-führerek Orbánnal találkozva megint nyomást akartak reámérni, a másikból pedig, hogy eközben saját rabbiképzőjük egyik professzorát lemondásra kényszerítették annak Szakály Sándorral kötött megállapodása miatt.
Kezdjük sorjában! Az április 30-i kettős hírcikk közül az első az aznapi, a miniszterelnökkel, Lázár Jánossal és Balogh Zoltánnal való tárgyalásukról beszédesen számol be:
„A Sorsok Házával kapcsolatban a tárgyaló felek megállapodtak, hogy közösen egy utolsó kísérletet tesznek egy olyan együttműködési rendszer kialakítására, amelynek segítségével garantálni lehet a történelem hiteles bemutatását, a magyar zsidó közösség szempontjai szerint. Amennyiben az együttműködés formáiban sikerül megállapodni, akkor a Mazsihisz Közgyűlése újra tárgyalja korábbi döntését és a kormányzat tovább dolgozik a gyakorlati megvalósításon, de ha a Mazsihisz által fontosnak tartott elvi szempontok sérülnek, akkor – a miniszterelnök válasza szerint – a kormányzat újra gondolja a Sorsok Háza megvalósítását.”
Nézzük a szöveget, különösen a belőle általunk kijelölteket! Amint megtudjuk belőle, a történelem hiteles bemutatására kizárólag a Mazsihisz hivatott ugyebár, amely viszont nem létező közösségről hadovál megint. „Magyar zsidó”-ról. Csakhogy olyan nincsen. Van magyar és van zsidó. S ez utóbbi, ha köztünk él, csak magyarországi lehet.
Szóval a kormány csak akkor és addig lehet kormány, ha és ameddig e közösség szempontjait százszázalékosan magáévá teszi, és éjt nappallá téve dolgozik azok megvalósításán. Mert ha mégsem, akkor hiteltelenné válik, veszélyezteti a szentséges demokráciát, sérti a „holocaust túlélők” jogait, egyszóval az egyre megerősödő szélsőjobboldallal kacsint össze.
A kormány túlélésének egyetlen garanciája tehát e „kettős identitású” közösségnek való maximális megfelelés. Amint az a hírcikk alábbi passzusából is kiderül:
„A megbeszélésen szóba került az „Együttélés Háza” munkacímen jegyzett elképzelés, amely a tervek szerint a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga épületében jönne létre. A Mazsihisz vezetői a találkozón átadták a miniszterelnöknek az ezzel kapcsolatos terveket. A felek eszmét cseréltek az elképzelésről, amelyhez a miniszterelnök és a kormányzat jelen lévő képviselői érzékenyen és nyitottan viszonyultak.”
Jegyezzük meg! Nem a vendégek viszonyulnak „érzékeny”-en és „nyitottan”-an a háziúrhoz, hanem fordítva. Vagyis a farok csóválja a kutyát.
De persze nincsen öröm üröm nélkül. Ugyanis, olvassuk alantabb, hiába, hogy a Síp utcai führerek a Szabadság téri emlékművel kapcsolatban ismét kifejtették fenntartásaikat és ellenérzéseiket, a miniszterelnök megerősítette, hogy „ebben a kérdésben „nincs mozgástere” ahhoz, hogy elmozduljon a korábbi koncepciótól”.
Tehát a kormány nem mindenben adta be derekát, amiért is „a tárgyaló felek közösen rögzítették, hogy ebben a kérdésben továbbra is fennáll a konfliktus a Mazsihisz és a kormányzat között”. Úgyhogy folytatni kell hát a vendéglátogatást. Előbb-utóbb csak meglesz az eredménye.
De nem kevésbé beszédes a hírcikk zárómondata:
„A Mazsihisz részéről a találkozón Heisler András, a Mazsihisz elnöke, Tordai Péter, a BZSH elnöke és Kardos Péter főrabbi, holokauszt túlélő vettek részt.”
„Holocaust túlélő”! Tessék mondani, ez netán egy hivatás, foglalkozás, vagy értük kijáró – s persze nem minden havi apanázs nélküli – titulus? Mert olybá tűnik, olyan ez, mint amikor a nevezett közösség önmagát „egyház”-nak titulálja. Csakhogy itt megint kilóg a lóláb. Azt ugyanis Krisztus Urunk alapította, amelyhez hogy ennek mi köze van, inkább ne firtassuk.
Miként azt se, miért kellett vezető tisztségeiről lemondania saját egyetemi professzoruknak, Haraszti Györgynek? A másik aznapi hírcikkből kiderül, miért. „Az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem Tanácsa megtárgyalta és nem értett egyet Dr. Haraszti György tanszékvezető egyetemi tanár cselekedetével, amely szerint a MAZSIHISZ közgyűlés 2014. február 9-én hozott határozatának szellemiségét figyelmen kívül hagyva együttműködési szerződést írt alá a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány kuratóriumi elnökeként a Szakály Sándor vezette Veritas Történetkutató Intézettel”.
Dúl hát a háború a Síp utcában, a legelemibb etikettet felrúgva. Mert miről is van szó? A háziúr valakiket vendégségbe hív. A vendégek azonban nem vendégekként, hanem háziurakként jelennek meg és viselkednek nála. Vagyis a farok csóválja a kutyát: mind a kormány, mind a rabbiképző hajoljon meg a Mazsihisznek. Szép új világ, nem?
Ifj.Tompó László – Hunhír.info