Ma, április 6-án, urnákhoz járuláskor nem lehet nem gondolnunk arra, mennyire időszerűen igazak klasszikus költőink áthallásos politikai üzenetei. Mint például Erdélyi Józsefé, aki nyolcvan éve, 1934-ben írta: „Az élet vize jobb felől forr, / a Halál vize bal felől: / Válassz, ember: ifjít az egyik, / a másik vénít és megöl.”
Ennek tudatában aligha szükséges nyelvpolitikai érvelés annak igazolására, mit is fejez ki édes anyanyelvünkön a BAL, pláne, ha sorsunkra vonatkozóan használjuk. Azt, amit 1919 óta változatlanul tesz mindenhol az így megjelölt s nyeregbe jutott oldal. Amiért is 1916-ban, két évvel a gyászos Károlyi-forradalom kitörése előtt, így sóhajtott fel Ady Endre: „Adjatok egy jobbik világot / S akkor talán másképpen látok, / De adjatok, de hamar.”
E hamarságot pedig talán soha nem érezhette az ember annyira magáénak, mint az elmúlt hetekben-hónapokban. Amikor a Gyurcsány-Mesterházy duó már nem is a kormányt, hanem magát a magyar nemzetet akarta „leváltani”. Mert aligha kétséges, amit Csurka István annyiszor kipellengérezett, de soha meg nem cáfolt tanulmányában (Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán, 1992) megfogalmazott:
„Egyszer majd, egy nyugalmasabb időben talán valaki megírja, hogyan mozog a magyar társadalom testében az az ejtőernyős csapat, amelyik szükség szerint hol Galilei Kör, hol polgári liberális gondolkodók folyóirata, majd kun Béla és Szamuely Tibor gyilkos terrorlegényeivé lépnek elő, majd moszkvai emigráció lesz belőlük, akik Bécsben és Berlinben székelnek, majd itthon pártolják halálra József Attilát, az a csapat mindig változón alakban, mindig elítéli az előzőt, miközben folytatja, s ezzel ott van minden nagy társadalmi változásban.”
Ott van bizony, s hogy mennyire, azt hattyúdalba beillő művében (Dr. Utólag visszaemlékezése, 2010) szemfelnyitó példák sorozatával igazolta. Mert ha a fentebbi idézetben említettek utódaira gondolunk, nem lehet kétséges a reinkarnáció létezése. Hiszen elég, ha csak egy pillantást vetünk képviselőik kampányplakátjaira. Amikről ugyebár a kísérleti pszichológiát csak hírből ismerőknek is Szondi Lipót tesztje jut rögvest az eszükbe. Hiszen ha az ember világmegváltó ígéretözönökkel találkozik, azért ajánlatos belenéznie hirdetőik arcába is, hogy biztos legyen a dolgában.
Tartjuk annyira tájékozottnak olvasóinkat, hogy ne kelljen most „dicsőséges tanácsköztársaság”-beli röplap- és plakátszövegeket idemásolnunk s egybevetnünk azokat a fentebbi duóéival, elvégre közismert tényeket nem kell ugyebár bizonyítanunk. Ezért csak remélnünk lehet, hogy előbb-utóbb eljön a megvilágosodás pillanata a mégoly hályogos szeműek számára is, s ennek jeleként felismerik, valójában kik ifjítanak, és kik vénítenek. Mert ha valakiknek, nekik szól ma is Ady Endre idézett verse (Ugrani már: soha) üzenete:
Állok egy kifosztott lélekkel
Drága, megrabolt emlékekkel,
De siváran, savanyun.
Adjatok egy jobbik világot
S akkor talán másképpen látok,
De adjatok, de hamar.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info