Nem tudja e sorok írója, mennyire van vele egyedül vagy sem, de egyre inkább úgy látja, ha fellapozza a második világégés előtti könyveket vagy lapokat, méltán kiálthat fel: mintha ma írták volna azokat! Különösen, ha azok a világszerte, de nálunk különösen is reneszánszukat élőkről szólnak, akikre alighanem valahogy tényleg a bomlasztás a legjellemzőbb. Ahogyan egy magyar jezsuita, Varga László (1901-1974) már 1938-ban megállapította: a bomlasztás, a szélsőséges radikalizmus, a nemzetköziség valamiképpen a zsidóság lényegéből fakad: ők képviselik a vallási vonatkozásából kiszakított humanizmus eszméjét, ami például a kommunizmusnak is alapja.
Mindezt az amerikai külügyminisztérium antiszemitizmus-ügyi különmegbízottja, Ira Forma 2013. június 29-én a Mazsihisz honlapjára felkerült nyilatkozata apropóján idéztük, miszerint ‘a magyar kormánynak többet kellene tennie az antiszemitizmus ellen’, tekintettel ‘a Jobbik ellenzéki párt uszító retorikájá’-ra. Alighanem Guiness-rekordot döntene, még mennyi mindent, de hogy miért van elegük egyre többeknek ezen ajvékolásból, nem árt a lélek (különösen néhai) pásztoraitól tudakozódni, mint az említett jezsuitától, aki a Magyar Kultúra 1938. május 5-i számában publikált írásában (A nagy per (Magyarok és zsidók)) ugyan nem vitatja, hogy egy zsidó is kereszténnyé válhat a ‘megváltó szentség kegyelmi ereje’ által, de kénytelen elismerni, hogy erre közülük igen kevesen készek: nagy többségük csak evilági messiást vár, következésképpen nem tud ‘teljesen áthasonulni a gazdanéphez’, ezért aztán
‘a bomlasztás, a szélsőséges radikalizmus, a nemzetköziség valamiképpen a zsidóság lényegéből fakad: ők képviselik a vallási vonatkozásából kiszakított humanizmus eszméjét, ami például a kommunizmusnak is alapja’.
Szekfű Gyula méltán híres történelemértelmező alapművét (Három nemzedék és ami utána következik, 1935) idéző szisztematikussággal így folytatja:
‘Valami szertelen, gátlást nem ismerő, démoni mohósággal aknázta ki ez a társaság a demokrácia és polgári szabadság korlátlan lehetőségeit az érvényesülésre. Pár évtized alatt akarta mindazt elérni, amiről apáik hasztalan álmodoztak háromezer éven keresztül. Rávetették magukat az eszmeterjesztés minden eszközére. Valósággal kisajátították a sajtót, a könyvkiadást, a színházat, a moziipart és a tömegszórakoztatás üzemeit. E téren minden újdonságot, divatot szenvedélyesen fölkaroltak és nem az értéket, hanem a sikert tekintették a legfőbb zsinórmértéknek.’
Mindezek ellen persze csak egy spártai jellemekből felépülő társadalom veheti fel a harcot hathatósan, amely ‘a kereszténységet radikális következetességgel érvényesíti mind magán-, mind pedig a közéletben’. Ha valami, hát pontosan ez hiányzott nálunk már akkor is: a társadalom legkülönbözőbb rétegei, különösen is a perifériájára kerültekkel való szolidaritás:
‘Mikor egyik bankember társaságban hevesen bírálta a kormány gazdákat mentő intézkedéseit, nagy zavarba került az illető, amikor egyik hallgatója megkérdezte, vajon a bankvilág a maga részéről milyen javaslatot dolgozott ki a kétségbeejtő helyzetbe jutott gazdanép megmentésére? Elveihez híven azt is felelhette volna, hogy ez nem hozzájuk tartozik, ez a kormány föladata, de nagyon bölcsen tanácsosabbnak tartotta a hallgatást. Miután a tájékozatlan kisgazdákra rátukmálták a hallatlanul drága dollárkölcsönöket, amelyeknek kamatszolgáltatását a földművelő üzem csak egészen kivételes konjunktúra idején bírja el, mihelyt bajba jutottak, érvényesítették velük szemben a hitelező jogait.’
Mintha a máról szólnának e sorok, kiálthatnánk fel, hozzátéve szerzőnkkel, hogy mindezekért bizony nem kis mértékben felelősek voltunk mi magunk is:
‘Akárhogyan is szépítgetjük és magyarázzuk a tényeket, kétségtelen marad, hogy könnyelműek voltunk, mikor olyan nagy tömegben fogadtuk be a keleti jövevényeket, és ugyanakkor elnéztük, hogy saját kenyértelen népünk kivándorlásából sokan busás hasznot hajtó üzletágat teremtsenek.’
Pedig a Teremtő belénk plántálta természetjog (ius naturalis) alapján létezik jogos önszeretet, ezért egy államnak ‘joga van eltávolítani mindazokat, akik törvénytelen módon telepedtek le az országban’. Akiknél a bomlasztás valamiképpen tényleg a lényegükből fakad. S amíg ez így marad, ajvékoljanak akármennyit, csak nőni fog az antiszemitizmus.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info