Méltán hajthatunk fejet Kiss Dénes költő, műfordító emléke előtt, hiszen mindvégig anyanyelvünk titkait boncolgató könyveiben és előadásaiban nem győzött elégszer rámutatni, hogy aki anyanyelvünket megfejti, az isteni titkot fogja elemezni. Ráadásul messze nem elsőként tette ezt, hiszen már Sir John Bowring (1792-1872) brit költő, műfordító és diplomata is így nyilatkozott – 1830-ban!

Londonban megjelent kötetében (Poetry of the Magyars) eredetileg összesen 96 vers található (Csáti Demeter éneke Pannónia megvételéről, a Szendrői Névtelentől a Szilágyi és Hajmási históriája, Zrínyi Szigeti veszedelmének néhány részlete (3. ének, 32-39. versszak), a többi Faludi Ferenctől, Ráday Gedeontól, Orczy Lőrinctől, Baróti Szabó Dávidtól, Virág Benedektől, Ányos Páltól, Endrődy Jánostól, Verseghy Ferenctől, Kazinczy Ferenctől, Dayka Gábortól, Kis Jánostól, Kisfaludy Sándortól, Csokonai Vitéz Mihálytól, Berzsenyi Dánieltől, Vitkovics Mihálytól, Buczy Emiltől, Döbrentei Gábortól, Szemere Páltól, Kisfaludy Károlytól, Ungvárnémeti Tóth Lászlótól, Kölcsey Ferenctől, Szentmiklósy Alajostól, Vörösmarty Mihálytól, Petőfi Sándortól) és 64 dal (a hazai kiadásból – nem tudni, miért – 6 vers kimaradt). 1866-ban pedig saját fordításában 240 oldalas Petőfi-kötetet adott ki, benne a teljes „János vitéz”-zel.

E kötete magyarul is megjelent Kiss Dénes bevezetőjével és Czigány Lóránt tanulmányával (A magyarok költészete, 2006), amelyben a brit magyarbarát anyanyelvünk értékéről alkotott konklúziója is olvasható:

„Eredete a múlt homályába vész, és időről időre a magyarsággal kapcsolatba kerülő más törzsek és nyelvek hagyták rajta a maguk nyomát, mégis megtartotta lényegi vonásait, s így minden fürkésző elme számára kiemelkedően érdekes tárgy.”

Költőinket, íróinkat olvasva és fordítva anyanyelvünkről Honkongban a város kormányzójaként (1854-1859) Görgényszentimrei Berzenczey László (1820-1884) utazónak, Kossuth egykori tábornokának, az agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlés (1848. október 16.) egybehívójának aztán így nyilatkozott:

„A magyar nyelv eredete a régmúltba vezet. Rendkívül különleges módon fejlődött és gyökerei arra az időre nyúlnak vissza, mikor a mai Európában beszélt nyelvek még nem is léteztek. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem üzletel, nem ad, nem vesz senkitől. Ez a nyelv a nemzeti önállóság, szellemi függetlenség legrégibb, legfényesebb élő emléke. A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény! Aki megfejti, az isteni titkot fogja elemezni, annak is az első tételét: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Isten s az Isten vala az Ige.”

Csak tisztelet és hála illeti Kiss Dénest, amiért mindezeket nem győzte elégszer hangsúlyozni!

Ifj. Tompó László – Hunhír.info