Ha egy zsinagógába nemhogy betörnek, hanem falára bármit is festenek, ami az odajárókat sérti, világraszóló botrányként tálalja a média. Más a helyzet persze, ha viszont ezt egy templommal teszik, vagy ha meggyaláznak egy szakrális szertartást. Pedig ez utóbbi hányszor megtörtént a Lenin-fiúk uralma alatt! Például 1919 Úrnapján a budavári Mátyás- és a Krisztina téri templomi körmenetbe belelőttek s egyikük a szentségtartót leköpte. Erre emlékezünk ezúttal Tormay Cécile Bujdosó könyvével.
‘Budapesten is készültek Úrnapjára a győzedelmeskedők. Felemelték szentségtörő kezüket és elárulták a szellemet, mely közöttünk jár. Fenn Budán, a Mátyás templom előtt, a koronázó téren történt, a körmenet alatt. Aki elmondta, saját szemével látta. A templomi zászlók tövén ezernyi gyerek tolongott, temérdek férfi és asszony között. A Tárnok utcán zúgva, sebesen jött egy autó. Népbiztosi gép. Egy politikai megbízottnak a fia ült benne. Kedvese, egy kiszolgáló leány valamelyik bolt előtt állt és integetett neki. A fiatal zsidó meg akarta mutatni a hatalmát. Rákiáltott a chaufeur-re: ‘Hajts nekik!’ És a gép nekilódult a körmenetnek. Egymást taszítva, sikoltva hátrált a tömeg. Az autó a szentséghez ért és a zsidó fiú leköpte.
A tér felordított és talán széttépte volna a nyomorultat, ha a vörös katonák egy kapu alá nem mentik. A tömeg megostromolta a bezárt kaput. De mire a kivezényelt terrorlegények megérkeztek, maguk a vörös katonák hagyták helyben a merénylőt. És ugyanakkor lenn a Vár tövében, a Krisztina téri templomnál megismétlődött a jelenet. Egy zsidó keresztülgázolt a sokaságon és mielőtt megakadályozhatták volna, ráköpött a monstranciára. A tömeg nekiesett és agyonverte. Sok templomba belőttek aznap. Mindenünnen érkeznek a hírek. Fegyveres emberek sortüzeket adtak le a körmenetre. Úrnapján, Magyarországon.’
Így számolt be a történtekről írónőnk. Az ész trónfosztását, a vallás ópiumát hirdetők előtt semmi sem szent: tették ezt pont azon a napon, amikor a keresztény világ (amint a bencés Szunyogh-Xavér Ferenc írja (Magyar-latin misszále, 1933)) ‘azt a csodálatos titkot ünnepli, hogy a kenyér és a bor külső színe alatt Jézus Krisztusnak, az Istenembernek teste és vére, istensége és embersége, valójában, igazán és lényegileg jelen van. Az Egyház ezt az ünnepet azzal a legnagyobb pompával üli meg, mely csak a liturgiában rendelkezésére áll. Elsőrendű ünnep a legünnepélyesebb istentisztelettel, szentséges körmenettel és ünnepélyes nyolcaddal. Az Isten háza az egész nyolcad alatt a leggazdagabb virágdíszben és illatos erdei zöldben pompázik. S a hívők tömege is azon versenyez városban és faluban, hogy a házakat és utcákat, kiváltképpen a körmenet útján, ájtatosan, hívő módon feldíszítse és ékesítse.’
A kilencvennégy éve történtek persze nem szerepelnek továbbra sem tankönyveinkben, elvégre a mérce kettős. Mert ami szabad az egyikkel, tilos a másikkal szemben.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
