Lehet múltbeli sérelmek miatt bármennyire is neheztelni Oroszországra, egy azonban egyre bizonyosabbnak tűnik: Vladimir Putyinnal az élen nem ad zöld jelzést a másságnak, a devianciának. Az orosz államfő minapi, internetes portálokon közzétett parlamenti beszédében nem hagyott kétséget: igenis nem a többségnek kell alkalmazkodnia a kisebbséghez, hanem fordítva.

Már csak az a kérdés, mikor fogjuk már végre ennek megfelelően tudtára adni a világnak, hogy Magyarország a magyaroké?

‘Oroszországban oroszok élnek. Ha bármely kisebbség Oroszországban akar élni és dolgozni, beszélnie kell oroszul, és tiszteletben kell tartania az orosz törvényeket. Oroszország a kisebbségeknek nem ad kiváltságokat, azok ne próbálják megváltoztatni a törvényeinket, hogy az ő vágyaikhoz illeszkedhessenek.’

Világos szavak, ráadásul nem egyediek, csak legfeljebb idehaza tűnnek annak. Ugyanis John Howard, Ausztrália néhai miniszterelnöke sem nagyon kért valahogy a mindig másokhoz való alkalmazkodásból:

‘A bevándorlóknak kell alkalmazkodniuk hozzánk! Elegem van abból, hogy a mi nemzetünknek kell folyton óvakodnia, nehogy bizonyos egyének vagy nemzetük megsértődjék. Ez itt a mi hazánk, s ha állandóan csak panaszkodnak emiatt, éljenek nemzetünk egy előnyével, azzal a joggal, hogy elhagyhatják!’

Szóval lehet, hogy csak nálunk szokatlanok ezek a szavak? Ha igen, lehet, hogy mellesleg már régóta azok? Nem kizárt, hogy már a két világháború közötti Magyarországon is mintha egyre gyengébben működtek volna önvédelmi reflexeink, késett öntudatra ébredésünk? Lehetséges, hogy Nyisztor Zoltán pápai prelátusnak a ‘Magyar Kultúra’ 1938. április 5-i számában ‘Tollheggyel’ című rovatában közölt alábbi sorai ezért netán ma is igazak?

‘A magyar életnek az a nagy hibája, hogy sohasem akar kellő időben az új igényeknek és követelményeknek megfelelően átszerveződni. Látja, érzi, szinte maga jelzi és jelenti az átalakulás szükségességét, de aztán ernyedten zuhan vissza a megszokás kényelmes párnáira.’

Vagy netán ugyanezen orgánum 1938. május 5-i számában Varga László jezsuita írása (A nagy per (Magyarok és zsidók)) alábbi mondata minden realitást nélkülöző diagnózis minderről?

‘Könnyelműek voltunk, mikor olyan nagy tömegben fogadtuk be a keleti jövevényeket és ugyanakkor elnéztük, hogy saját kenyértelen népünk kivándorlásából sokan busás hasznot hajtó üzletágat teremtsenek.’

Megannyi kérdés, de a legfőbb, hogy mikor fogjuk már végre tudtára adni a világnak, hogy Magyarország a magyaroké?

Ifj. Tompó László – Hunhír.info