Bekövetkezőben van az, amitől őseink annyira óvtak 1456-ban Nándorfehérvárnál, 1571-ben Lepantónál, 1683-ban a Bécs melletti Kahlenbergnél és 1686-ban Buda váránál: Európa iszlámosítása. Rómától Párizsig egyre több mecset épül, s ami a legszomorúbb, hogy ehhez keresztény, kiváltképpen katolikus teológusok is asszisztálnak.

Benyik György teológiatanár például 2007-ben a szegedi 19. biblikus konferencián az „iszlám-katolikus párbeszéd” lényegét így foglalta össze: „Úgy gondolom, hogy Ábrahámot, Jézust és Mohamedet könnyen lehetne egy asztalhoz ültetni.” (Magyar Nemzet, 2007. szeptember 8.)

Nézzük akkor a tényeket!

1. Mohamed nem azonos Ábrahám, Izsák és Jákob Istenével, a világ Teremtőjével.
2. Az iszlám kanonizált könyve, a „Korán” hirdeti, hogy

a./ a pokolba kerül minden keresztény,
b./ a keresztények mind megölendők vagy leigázandók,
c./ a gyilkosság tilos, de a vérbosszú nem,
d./ az ember annál boldogabb a mennyben, minél több nője van.

Mindebből következik tehát, hogy nem ültethető, pláne könnyen, egy asztalhoz Jézus és Mohamed. Egyszerűen elképesztő, hogy egy önmagát katolikusnak tekintő teológus, aki még arra sem vette a fáradtságot, hogy legalább Kmoskó Mihály (1876-1931) katolikus hittudós iszlámmal kapcsolatos alapműveit tanulmányozza, így nyilatkozik, szemben azon eleinkkel, akik megvallották, hogy nem kérnek a vallási keveredésből, történetesen a Mohameddel való frigyből.

Ezek után egyre növekvő aggodalommal kérdezhetjük, hogy vajon hány teológus vallja szívében és értelmében, hogy ő nem akar más lenni, csak saját vallásához ragaszkodó, mint tette egykor „Katolikus hitvallás” című versében P. Jánossy Béla (1883-1945) költő, imígyen:

Hitet teszek hitemről tiszta szóval,
Ahogy lelkemből felharsanva szólal,
Hadd gúnyoljanak a hitetlenek,
De eszméljen, ki gyáva, langy-meleg!
Hiába jelszó, elvek, tudomány,
A lélek vagy keresztény vagy pogány!
Itt nincs ma szükség gyáva langy-melegre,
Ma forró szemmel nézni kell keletre,
Hol Betlehemnek csillaga ragyog!
– Katolikus vagyok!

Adott a Krisztus egy-igaz hitet
És erre új világot épített.
Polgár vagyok ez új világban én,
Derű orcámon, két szemembe fény!
Szabad vagyok és szállok, mint a sas,
Nekem nincsen mély és nincsen magas.
Örökké friss dal engem itt fogad,
S lelkem issza a zengő titkokat:
Igazak, szentek, mélyek és nagyok!
– Katolikus vagyok!

E hit meg nem dől, meg nem tántorog
Nem változtatják népek és korok,
Mit örök jelként a lelkembe oltott,
Tisztán megőrzöm, mint az anyacsókot!
Föld meginoghat, ég is mennydöröghet,
Poklok kapuja dönghet, düböröghet,
Nyugat pernyézhet, lángolhat Kelet:
A kereszt ott áll a világ felett,
Mely nála nélkül jégheggyé fagyott!
– Katolikus vagyok!

Örökké gyászol, ki örökké temet,
Én nem temetem élő hitemet,
S nem gyászolom, mi diadalmas élet,
De arra esküszöm és annak élek!
Támadnak érte? – Támadták a sziklát.
Gyaláznak érte? – Eltűröm a szitkát.
Gyötörnek érte? – Szebb erényem lesz-e?
Megölnek érte? – Vonjanak keresztre,
Büszkén megyek és bátran meghalok!
– Katolikus vagyok!

Igen, katolikus, aki tudja, hogy Jézust és Mohamedet nem lehetne, pláne könnyen, egy asztalhoz ültetni!

Ifj. Tompó László – Hunhír.info