Ma, amikor például a fiúk leányosítása és a leányok fiúsítása az ideál, égetően időszerű két világháború közötti értelmiségünk nevelési útmutatóinak tanulmányozása, így a negyven éve, 1973. április 21-én elhunyt kiváló magyar katolikus pap, Lantos-Kiss Antal műveinek ismerete, melyekből választ kapunk arra a kínzó kérdésre, mégis miért van köztünk annyi sok hétköznapi, fakult robotember?
1909. november 30-án született Nagytétényben, 1933-ban szentelték pappá Győrben, majd Pécsett a Szent Mór Kollégium prefektusaként működött. 1942-ben Kolozsvárt egyetemi lelkész, 1945-től Győrött hitoktató, majd 1948-ban Kistarcsára internálták, ahonnan 1952-ben szabadult. Bőnyben szolgált ezután, majd 1955-től Sopronban a volt bencés templomban káplán és 1966-tól Sopronban bekövetkezett haláláig templomigazgató.
Papi hivatása elengedhetetlen részének tekintette a munkás- és tanoncifjúság lelki-szellemi nevelését: e művei (A Nyíl elindul, Hánzi (Szinay János kisdiák életrajza), Gyakorlati tiszta élet (Önnevelési útmutató), Tiszta munkáskéz (Önnevelési útmutató a munkásifjúság számára), Diákok lelkiatyja (Önnevelési tervek az érettebb ifjúság számára), , Elragadottak (Szent életű kortársaink életrajzaim, Vezérférfiúság (Világi apostolok önnevelése), Igét váró fiúk (Diák-lelkigyakorlatok), Mi inasok (A magyar munkásifjú bemutatkozása), Ifjúság és életszentség) és külön a papjelölt ifjúk önnevelésére serkentő kötete (E fiúból pap lesz!) persze szálkáknak minősültek a bolsevisták szemében. Noha 1945 után már nem jelent meg könyve, prédikációiban számtalanszor kifejezte rosszallását politikájukkal szemben, sőt egyes egyházi körökben is kegyvesztetté vált, különösen akkor, amikor 1968-ban a budavári Koronázó Templomban bemutatott beat-misével kapcsolatban azt mondta, hogy ez jobban meggyalázta a templomot, mint az, hogy oltárán a szovjet hordák nőket erőszakoltak meg, és ezért újra kellene szentelni!
A liberális nevelés aberrációival szembeszálló, ugyanakkor lebilincselő magyarsággal megírt könyvei közül (melyekhez kortársai közül csak Csia Sándorné Csaba Margit, Gausz Tibor, Gerely Jolán, Horánszky Nándorné nagyrévi Czike Kornélia, Koszterszitz József, Laskay Antal, Marczell Mihály, Olasz Péter, Perlaky Lajos, Szívós Donát, Szuszai Antal, Tóth Tihamér kötetei hasonlíthatók) ezúttal háromból vett szemelvényekkel adózunk emlékének és javasoljuk forgatásukat tanárok és tanítványaik számára egyaránt.
Mit jelent a „vezérférfiúság”?
„Vezérférfiúság” című, 1940-ben megjelent könyvében hadat üzent a liberális „mintaiskolák” áldozatképtelenséghez, haszonelvűséghez és élvezethajhászáshoz szoktató szemléletének, kiemelve, mit jelent a férfi vezető szerepe a család, a társadalom, a nemzet életében, leszámolva a „dolce vita” hangzatos ígéretével:
„Semmiféle rendkívüli személyiséget nem fogadott eddig mindjárt elinduláskor teljes elismerés, sőt közvetlen környezete volt az, amely leginkább akadályozta az elindulásban. Ha az egyén hivatástudata kiteljesedett már, komoly harcokat kell vívnia környezetével, esetleg a családjával, a hagyományokkal, elavult iskolák módszereivel.”
Kölcsey „Parainesis”-éhez hasonlóan hirdeti, hogy „minden erény önáldozattal jár”: „Senki sem születik szellemi nagyságként a világra. A velünk született képességek nem mutatkoznak mindig korán, néha éppen az iskola és a nevelés hibái miatt. Ismeretes, hogy az úgynevezett mintaiskolákból ritkán kerül ki kiváló egyéniség, viszont az igazi nagyságok tanulóéveikben ritkán mutatják meg rendkívüli tehetségüket (Pecci Joákim, a későbbi XIII. Leó, nagy szociális pápánk már középiskolás korában átlagon felüli diák volt, az esztergomi kispapnak pályázó gimnazista Prohászka Aranyszájú Szent János latin beszéde egyik részletének elmondásával már felvételi vizsgáján megmutatta, hogy különleges képességek lakoznak benne), legtöbbjük nem magaslott ki diáktársaik közül, sőt egyesek egészen gyarló tanulóknak bizonyultak. Az iskolai osztályozás tehát az ifjú jövőjét és fejlődésképességét illetően nem számít döntő fontosságú képességvizsgálatnak. Köztudomású, hogy Michelangelo, Linné, Bismarck, Hindenburg közepes tanulók voltak, Franciaország rendkívüli hatású lelki emberéről, Vianney Szent Jánosról, akinek az emberekre gyakorolt hatását a tüneményes szónoki tehetségű Lacordaire is megcsodálta, köztudomású, hogy annyira gyönge tanuló volt, hogy hittudományi vizsgáin csak kegyelemből nem buktatták meg. Ezek a férfiak nem lustaságból maradtak a közepes vagy gyenge tanulók csoportjában, hanem legtöbbször azért, mert külön kedvtelésükkel foglalkoztak, főleg olyanokkal, amelyek későbbi működésük sikeréhez vezettek, az iskolai feladatoktól azonban elterelték figyelmüket. Napóleon például a számtanban erős tehetségnek bizonyult, viszont elégtelen volt a nyelvekben.”
A férfiúi jellem legnagyobb erőssége az akarat edzettsége: „Egy dologban az összes kiváló egyéniségek megegyeznek: kiváló igyekezettel, valóságos vasszorgalommal fejlesztették magukat.” Ők a „vezérférfiúság” példaképei, akik valóságos „önnevelési tízparancsolat”-tal jutottak testi-lelki érettségre, szellemi emelkedettségre:
1. A vezérférfi nem ismer kapkodást és szétszórtságot! Egyetlen irányító gondolata a cél elérése.
2. Csak olyan dolgokkal foglalkozik, amelyek fő gondolatát szolgálják, támogatják és előbbre viszik: elveti útjából mindazt, ami célja elérését gátolná vagy későbbre tolná!
3. Fáradhatatlanul keresi a céljához közelebb vivő alkalmakat.
4. Bízik a tehetségében, erősen hisz az eredmény lehetőségében.
5. Istenen kívül önmagától vár mindent, környezetét csak eszköznek tekinti célja eléréséhez.
6. Lelki és testi erőit célszerűen edzi.
7. Megvet minden erőpocsékolást és tékozlásnak tekinti minden eljárását, amely nem a célját szolgálja.
8. Szegénységet, képzetlenséget, elhibázott életpálya-választását, testi gyengeségét nem tekinti az eredményt lehetetlenné tevő akadályoknak.
9. Nagy példaképek életét tanulmányozza és eljárásaikat megfigyeli.
10. Mindennapi táplálékává teszi a sokoldalú, szorgalmas munkát.
Erre az önnevelésre tartósan azonban csak kevesen képesek, ugyanis „a legtöbb fiú elvergődik valami átlagos lelki színvonalra, de azonnal visszatorpan, ha a lelki élet és önnevelés magasabb célkitűzéseiről kezdünk csevegni: a legtöbb fiú érvényesülési kedve és becsvágya csak az átlagos magasságig terjed, de csődöt mond az igyekezete akkor, ha továbbkapaszkodásra, meredekebb és merészebb vállalkozásokra biztatják. Ezért van köztünk annyi sok hétköznapi, fakult robotember!”
Ha valaha, ma a legidőszerűbb intelme: „Nem szabad lesüllyedned a középszer vizenyős lápjaiban! Magas eszmék nélkül semmire sem megyünk! Törekvéseinket magas célpontokra kell irányítanunk. Ha azután a munkánkat nem koronázza teljes siker, az elért részleteredmény a kényszerű ötven százalékos megalkuvás után is tekintélyes és átlagon felüli teljesítmény lesz. Te is úgy feszülj neki önnevelésednek, mintha Napóleon, Mussolini vagy Hitler pályájának méreteire törekednél, s ha csupán egy város vezető férfia leszel, akkor sem volt hiábavaló igyekvésed. Ha nem tudsz csillag lenni az égen, légy lámpa a szobában!”
A régi antik és magyar nevelőkhöz híven hirdeti, hogy „a vezetésre való kiválasztás mélyebb lelki életre való felszólítást is jelent”, amelyhez mindenekelőtt „életkedv” és „tartós idealizmus”, önmegtartóztató élettisztaság, az önmegtagadás készséges gyakorlása szükséges, miközben az így megedzett, munkáját „személytelenül végző” vezérférfiú „nem veri dobra, de nem is titkolja tévedését, hanem legelső alkalommal jóváteszi azt”.
Mit jelent tiszta munkásifjúnak lenni?
Könyveinek zömében különösen a gyakran megvetett munkás- és tanoncifjak nevelésének, szellemi érésének erkölcsnemesítő és társadalomformáló szerepét minden addigi és akkori szerzőtársánál jobban hangsúlyozta, így elsősorban a „Mi inasok” címmel 1942-ben megjelent kötetében.
„A munkásifjú fogalmát a legtalálóbban és legünnepélyesebben maga a MUNKÁSIFJÚ elnevezés jelöli meg. Ez tökéletesen kifejezi a munkásifjú lényegét! A munkásifjú két összetevője, amely benne egy testté és lélekké forr össze, a MUNKÁS és az IFJÚ. Mint ifjú a meg-megújuló emberiségnek tavaszi virágzása, amely a jövő magvait és gyümölcseit hordja magában. Az erő, kedv, lelkesedés, egészség, ruganyosság, tartalékolt és meg nem bontott élettovábbadási képesség megszemélyesülése. Mint munkás az izmai szolgálatával akarja magasabbra emelni Hungáriát. Verítékét, vérét vakolja bele a szebb jövő építményébe. Marcona arcél jellemzi. Vonásait kohók tűzfénye festi pirosra, kezét a munka durvasága teszi nyerssé, terhek emelése és szerszámok izomfejlesztése teszi alakját tagbaszakadttá. Gyermekifjú és mégis kész férfi, akinek életéből kiesett a gondtalan ifjúság, akiből hiányzik a puhaság, dédelgetettség, az agyonringatott kedvencek kényessége. Az élet belelökte az árba és ilyen spártai módon kényszerítette önállóságra, hogy megfeszítse lábait a csuszamlós iszapban és a maga emberségéből, a felfelé úszó pisztrángok módjára szembeszegüljön a sodrással.”
Nem győzi elégszer hangsúlyozni, hogy „az iparosnak vagy kereskedőnek készülő tanonc éppolyan reményteljes tagja a társadalomnak, mint az értelmiségi pályára készülő tanuló, a diák. Míg az Horatiust fordít vagy trigonometriával bíbelődik, a tanonc is tanul, a szakmai tudást sajátítja el, amely gyakorlati szempontból értékesebb és hasznot hajtóbb, mint a diáktanulmányok akárhány észtornája. Nehéz munkájáért sokkal kevesebb elismerést és ellenszolgáltatást kap, mint amennyit megérdemelne.”
A tanonc számára „az építő hajlamú új ifjúság egyik képviselője”, és nem lehet eléggé megbecsülendő a „tiszta munkáskéz”. E címmel 1939-ben megjelent önnevelési útmutatójában a munkásifjúság számára a „castitas”, a tisztaság erényének titkát így foglalta „dióhéjba”:
„A tiszta élet megvalósításának titkát röviden, dióhéjba foglalva egy emlékeztető szóba szedtem össze számodra. Ez az emlékeztető szó egyszersmind jelszó is lehet számodra ifjúkori küzdelmeidben, hiszen férfias résen állásra és nem csüggedésre figyelmeztet: KITARTOK! E jelszó mindegyik betűje egy-egy tennivalódat jelzi: K: Kitartás, I: Imádság, T: Társaság, A: Alázatosság, R: Rendtartás, T: Testedzés, O: Oltáriszentség, K: Kötelességteljesítés”.
Lantos-Kiss Antal művei, hasonlóan felsorolt kortársaiéhoz, szemben korunk könyvkínálatával, bizony biztos nevelési iránytűkként szolgálnak még ma is.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
