Lehet előre óbégatni, amiért hírportálunk ugyebár politikailag ismét inkorrektnek bizonyul, amiért másként emlékezik az egykori német birodalmi vezérre születésnapján, mint régóta szokás. Azonban akár szereti őt valaki, akár nem, mégiscsak tény, hogy alatta nem voltak mások életére, vagyonára törések, melegfelvonulások, egyszóval nem volt devianciakultusz. Rend volt, fegyelem, moralitás. Ami hovatovább nemhogy a Rajna partján, de megfáradt kontinensünkön sehol nem lelhető már fel nyomokban sem.

Berzsenyi Dániel ódájából tudjuk ugyebár, hogy „minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől s rabigába görbed”. A weimari köztársaság idején s azután, egészen 1933-ig, ez történt Németországgal. Messze vezetne ennek részletezése, ezúttal csak arra emlékeztetünk, hogy ettől kezdve a korrupcióval együtt a deviancia is eltűnt belőle.

Ennek kézzelfogható jele volt például a német filmcenzúra megszületése. Amint Alaker György jezsuita teológiai tanár XI. Pius pápa filmszínházakról írt apostoli körlevelét taglaló, 1941-ben megjelent könyvében írja, ‘Németországban a cenzúra elé nem is bocsátják azon filmeket, melyeket előbb Hitler és propagandaminisztere, Goebbels nem látott. Csak olyan film kerülhet a német piacra, melynek morálja, mondanivalója nemzetnevelő terveiket szolgálja.’.

Már csak azért sem csoda, ha az egykor oly népszerű magyar katolikus pap, Koszter atya –
Koszterszitz József (1898-1970) – Fulgur című, 1944-ben megjelent regénye egyik fejezetének (Történelemóra a VI/B-ben) hőse így nyilatkozott róla:

‘Azt hiszem, nem hazafiatlanság az, ha az ellenségben is meglátja és megbecsüli az ember azt, ami nagyszerű. A germán nép vezére kivételes történelmi egyéniség, s amit öt év alatt kihozott a népéből, annak nincs mása a múltban. Mi gyűlöltük őt és ő gyűlölt minket, de ez nem változtat azon a tényen, hogy kivételesen nagy ember.’ És akkor pont erkölcsi hullák gyalázzák?

Ifj. Tompó László – Hunhír.info