Hányszor halljuk, Jézus feltámadása amolyan szép rege, tömeghipnózis eredménye, csakhogy mindazok, akik ezt állítják, nem tudják, hogy ami embernél nem lehetséges, Istennél igen, így a feltámadás nem természetellenes, hanem természeten kívüli valóság. És így van ez a népek, nemzetek életében is. Mindegyikük története ugyanis (államfő mondta, lehet kutatni, melyik) nagypéntekek és feltámadások sorozata. Különösen is a miénk, Mohácstól Trianonon át az idők végezetéig. Van tehát feltámadás!

A jeles hitvédő, Bangha Béla jezsuita meg is felel a feltámadást lehetetlennek tartóknak könyvében (Világnézeti válaszok. Összegyűjtött Művei, 11. kötet):

„Ilyen tömeghipnózis és tömegszuggesztió a tudomány egész mezején ismeretlen. A szuggesztió álomképszerű, zavaros és logikátlan elképzeléseket hozhat létre, de akkor sem pontosan egyformán és azonosan nagyobb számú embertömegben, főleg, ha ez a tömeg kételkedésre hajló, józan és egészséges egyedekből áll. Főkép lehetetlen azonban, hogy mély logikai és erkölcsi tartalmú kijelentések és cselekmények egész hosszú sorozatát merő képzelgés folytán azonosan és teljes egyezéssel szuggeráljon bele magába egész sor ember.

Jézus feltámadásának és megjelenésének alkalmával a tanítványok valamennyien ugyanazt látták, hallották, tapintották, ugyanazokat a végtelen bölcsességre, isteni kijelentésekre valló tanításokat, intézkedéseket, rendelkezéseket, feddéseket és oktatásokat vették. Ezt mind valamennyien puszta beteges elképzelés alapján látták és hallották volna? Ilyen szuggesztivitásról a lélektan és az orvostudomány nem tud semmit.”

Nem bizony, ráadásul Jézus személye, egyénisége meglehetősen mély nyomokat hagyott kortársaiban. Például Suetonius, Josephus Flavius többször emlegeti, Tacitus megjegyzi, Pontius Pilátus halálra ítélte, Phlegón pedig, hogy halálakor a nap elhomályosult, az ifjabb Plinius pedig a császárnak híveiről és tanításairól részletesen beszámolt, de még az őt támadó Celsus sem kérdőjelezte meg közismert tetteit.

Nem volt tehát még történelmi személy, akiről egybehangzóan annyi forrás maradt volna fenn, mint Őróla, Aki földi életében is megmutatta az Örökkévalóság útját mindazoknak, akik tudják, ha levetik evilági életük saruit, odaát Atyját fogják látni színről színre. Ezért, hogy Szent Pál így intette követőit (Kol 3, 1-4.):

„Fratres: Si consurrexistis cum Christo, quae sursum sunt quaerite, ubi Christus est in dextera Dei sedens: quae sursum sunt sapite, non quae super terram. Mortui enim estis, et vita vestra est abscondita cum Christo in Deo. Cum Christus apparuerit, vita vestra: tunc et vos apparebitis cum ipso in gloria.”

Magyarul:

„Testvérek: Ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent valókat, ahol az Isten jobbján ülő Krisztus vagyon. Az odafent való dolgokat keressétek, ne a földieket. Hiszen meghaltatok és életetek el van rejtve Krisztussal az Istenben. Amikor Krisztus a ti életetek megjelenik, akkor ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben.”

Igen, el van rejtve a feltámadott Krisztusban, Aki által a legnagyobb fájdalomban, a legrettenetesebb szenvedésben is megjelenik kegyelme. Mi ennek a titka? Csókay András agysebészt idézzük:

„Minden pillanatomban tudom, hogy a földi életem összes eseménye, benne a fogantatásom, a születésem, a házasságom, a gyermekeim születése, és a halálom a létemnek egy-egy pillanata, de nem a vége. Ha ezt tudom, akkor ugyan félek a haláltól, mert ember vagyok, de Isten segítségével legyőzöm a félelmemet, és így már át tudok venni terheket mástól úgy, hogy az közben ne nyomjon agyon.”

Igen, halálunk létünknek csak egy pillanata, de nem a befejezése. És így van ez a népek, nemzetek életében is. Mindegyikük története ugyanis (államfő mondta, lehet kutatni, melyik) nagypéntekek és feltámadások sorozata. Különösen is a miénk, Mohácstól Trianonon át az idők végezetéig. Van tehát feltámadás!

Ifj. Tompó László – Hunhír.info