Semmi sem árulkodóbb az 1945-től való hatalombitorlók igazi természetéről, mint az általuk alapított díjak névadása, élükön Táncsics Mihállyal, aki a mai világunkat megszülő 1789-es francia forradalom gyermeke volt mindvégig, hirdetve, hogy „a koronák és trónusok csak addig állhatnak fenn, míg a népek szegények, tudatlanok”, követelve az osztálynélküli társadalmat, az általános választójogot, az állam és az egyház szétválasztását. Csupa szabadkőműves alapelveket. Szóval ezért hagyjuk csak meg őt Szaniszló elítélőinek! (A képen Balog Zoltán.)
Imént idézett mondata ugyanis már önmagában elárulja, miért került 1846-ban börtönbe s a magyar kormány miért tiltotta be 1849-ben hetilapját, a „Munkások Újságjá”-t: műveiben nyíltan hirdette a felvilágosodásnak nevezett elsötétülés megannyi utópiáját, amelynek jeleként 1945-től valóságos kultusza alakult ki, így már az 1948-ban kibocsátott ezüst húsz forintos pénzérem hátlapja fiatalkori arcképét ábrázolta, a róla 1990-ben elnevezett, évente március idusán kiosztott hat díjat (amely mellé mellesleg 1999-től 200 ezer forint jár) pedig többnyire olyanok kapták meg eddig, mint például a nemzeti értékeink iránt minimális érzékenységet sem tanúsító Andrassew Iván, Bächer Iván, Bodor Pál, Bolgár György, Bölcs István, Buják Attila, Havas Henrik, Mester Ákos, Mélykúti Ilona, R. Székely Julianna.
Bizony Táncsicsot jobb, ha meghagyjuk nekik, aki 1842-ben „Népkönyv”-ében még arról írt, hogy „az mind esztelen ember, ki más valamire vesz föl kölcsönt, és nem ollyanra, a’ miből ki tudja teremteni, viszszabirja fizetni”, amiért is „ha még eddig nem tapasztaltátok volna, probáljátok mikor a’ zsidó hitelben kinál valami csecsebecsével és ne vegyétek meg: ez sokkal nagyobb örömötökre, megnyugvástokra szolgál mint a hitelben vett gunya”, ugyanakkor amikor éppen emiatt 1848 februárjában Pesten, Pozsonyban, Székesfehérvárott, Szombathelyen, Sopronban, Pápán és Pécsett zavargások robbantak ki (amelyek, amint Gyurgyák János írja (A zsidókérdés Magyarországon, 2001), „szinte kivétel nélkül a zsidók városból történő kiűzését és a nemzetőrségből való kizárását célozták”), azon kesergett (Zsoldos Jenő műve (1848-1849 a magyar zsidóság életében, 1948) szerint), hogy sok helyen minden igaz ok nélkül „a szerencsétlen zsidó vallású embertársaink”-at megtámadják, kirabolják, öldösik.
Aligha vallásuk miatt üldözték tehát őket, mindenesetre a nevéről elnevezett díj kitüntetettjei a jelek szerint osztják százhatvanöt évvel ezelőtti panaszát. Kivéve Szaniszlót. Micsoda? Bírálni merészeli köreiket? Igen, ő valóban nem Táncsics szellemi örököse!
Ifj. Tompó László – Hunhír.info