A Néphazugság 2013. március 8-i száma szerint továbbra sem zárható ki Munkácsy szerzősége: a kép vagy az övé, vagy egy ismert tanítványáé, ám ‘nem igazán mutatna jól Munkácsy életművében az a sötét sugallatú kép, amely egy titkos zsidó áldozati szertartást jelenít meg’. Viszont a hírcikkhez hozzászólók megkérdezték: és ha mégis Munkácsy festette? Miért is lenne ettől antiszemita? És ha igen, akkor mi van?
‘Munkácsy vagy látszólag hanyag tanítványa festette a Vérvádat?’ címmel Csordás Lajos újfent idézi Végvári Zsófiát, a Komplex Festményvizsgálati Labor vezetőjét, aki megállapította, hogy a szignálatlan kép festékanyaga ‘az 1880-as évek első felére jellemző, anyaghasználata pedig hasonlít Munkácsy színhasználatára és színkeverésére’, így például ‘a cinóbervörös komponenseként foszfor volt azonosítható’, s a laborjuk által ‘eddig kutatott háromszáz festő képei közül csak Munkácsy képein találtak ilyen arányban a vörös festékben foszfort, azaz a festékvizsgálat alapján Munkácsy szerzősége nem kizárható’.
Ezután hivatkozik aztán Az Est 1914. április 4-i számára, amely ‘Munkácsy és a vérvád’ címmel közöl egy rövid cikket, amely egyfelől a ‘Novaja Vremja’ alapján közli, hogy ‘Stolypin miniszter fivére megírta, hogy Munkácsy Mihálynak egy megrázó rituális gyilkosságot ábrázoló festménye van’, s e képet sokszor meg akarták már semmisíteni, másfelől viszont azt állítja, hogy a szóban forgó képet ‘a tiszaeszlári pör idején egy Ábrányi nevű magyar festő festette, Munkácsy neve alatt’, és ‘az eset annak idején Munkácsynak is tudomására jutott, aki erélyesen tiltakozott a csalás ellen’, akárcsak özvegye.
Magát Munkácsyt persze nem idézi, Bellák Gábort, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusát viszont igen, aki szerint az Ábrányi nevű festő Ábrányi Eördögh Lajos (1849-1901) nyíregyházi portréfestő volt, s a Nemzeti Galéria adattárában ‘megtalálta egy Munkácsynak írt levelét, melyben a mester ‘látszólag hanyag tanítványának’ nevezi magát’, majd rövidre zárja a szerzőség eldöntését: ‘Hogy ő-e a Vérvád festője, az csak erős hipotézis, de ezerszer hihetőbb, mint Munkácsy.’ Arról, hogy mégis milyen alapon, többet nem mondott, viszont nem minden tanulság nélküliek a hírcikkre érkezett hozzászólások.
Akadt, aki szerint Munkácsy ‘jelentéktelen festő’ volt, ‘fényképről dolgozott, tehát vagy ott volt egy ilyen eseményen, vagy megrendezte a látványt’, de olyan is, akiben viszont az alábbi kérdések fogalmazódtak meg:
‘Nem nagyon értem a hisztériát. És ha Munkácsy festette? Miért is lenne ettől antiszemita? Azon elv mentén, hogy ha bárki kritizál egy zsidó embert vagy többet, esetlegesen negatív tulajdonságát, vagy cselekedetét kimondja, megfesti akkor az? Hány festő festett erőszakot megjelenítő képet? Hányat ítéltek el emiatt így?’
Végül egy harmadik hozzászólót is idézünk:
‘És mi van, ha antiszemita volt? Beesik az eső vagy mi?’
Igen, ezt kérdezzük mi is. Pláne, ha a kép mégis Munkácsyé.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
