Valaha a pápák, XII. Kelementől XIII. Leóig, a legszigorúbban tiltották híveiknek a szabadkőműves páholyok bármelyikébe való belépést, a klerikusok pedig világszerte írtak felvilágosító műveket arról, hogy miért. Közülük most egy ijesztően időszerű kötetre hívjuk fel a figyelmet.
Egy magyar papéra, a százhetvenkét évvel ezelőtt, 1841. március 1-én a nyitrai Berencsen született Sullay Istvánéra 1877-ből, amelynek üzenete időszerűbb, mint volt valaha: ‘A sötét páholyok titkos lovagjai már aláaknázták földrészünket, a tüzes gyújtó kanóc már kezükben van, aggodalmunk a növekvő veszéllyel arányosan nő, és nem áll elő semmi hatalom, mely azt kezükből kiragadná.’
Pappá szentelésétől, 1863-tól 1872-ig a borsodi Bogácson, 1872-től haláláig, 1892. március 27-ig a szintén borsodi Domaházon volt plébános. Különösen is értelmiségi körökben voltak közismertek könyvei, melyek közül az egyikben a liberalizmust szedte ízeire (Szabadelvűség, szabadság és vallás, vagy mi az oka az állam és egyház közötti viszálynak, 1879), a másikban pedig a szabadkőművességet (Szabadság, egyenlőség, testvériség, vagy mi a szabadkőművesség alapelve, célja, kiviteli eszközei, eredménye és veszélye az államra és Egyházra?,1877).
Ez utóbbi 226 oldalon át elsősorban francia és német szabadkőműves brosúrákból vett idézetekkel teszi egyértelművé, hogy a szabadkőművesség egyetlen tételes vallásban sem hisz, csak az emberben, ami pedig céljait illeti, az semmiképpen sem az ’emberboldogító humanitás’ és ‘jótékonyság’, hanem, mint a francia enciklopédisták közül köntörfalazás nélkül megvallotta Jean-Baptiste le Rond d’ Alembert, ‘a társadalomra annyira veszélyes barbár vallás elpusztítása, a királyi hatalom megzabolázása, az oltárok és trónok felforgatása’, legfőbb eszközeik pedig a fennhatóságuk irányítása alatt álló tekintély-és erkölcsromboló sajtó, a beszervezett tagok beépülése előbb a legkülönfélébb társadalmi, politikai, tudományos és művészeti mozgalmakba, utóbb már a kormányhivatalokba is.
‘A sötét páholyok titkos lovagjai már aláaknázták földrészünket, a tüzes gyújtó kanóc már kezükben van, aggodalmunk a növekvő veszéllyel arányosan nő, és nem áll elő semmi hatalom, mely azt kezükből kiragadná: a kormányok szabadságlevelet adtak nekik, a fejedelmek nyugodtan pihenve a kormányok által vetett puha ágyon egy szebb, egy jobb, egy dicsőbb jövőről álmodoznak, míg a rémület, irtózat és fájdalom jaja fel nem költi.’ – írta százharminchat éve. Persze jó ideje már korántsem csak a kormányok adnak ‘szabadságlevelet’ nekik, hanem gyakorta azok is, akiktől tudós magyar papunk alighanem álmában sem várta, éspedig Esztergomtól Rómáig.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
